Az előző posztban megismerkedtünk a paradigma fogalmával és megállapítottuk hogy a nyelvészetben egyszerre van jelen több (egymásnak akár ellent is mondó) elmélet. Most áttekintjük mit mondanak nekünk a különböző tudományfejlődési modellek a "rendes tudományokról". Mindezt pedig azért hogy megnyugtassuk magunkat azzal hogy a látszólagos káosz mögött mégis csak van valami rendezettség.
Bármennyire is meglepő (vagy nem) a mai napig tartja magát a tudomány akkumulatív fejlődési modellje. Még a tudós elmék között is akad, aki úgy gondolja hogy a tudomány szépen lassan halad előre ahogy egyre több problémát oldunk meg.
Valamikor kialakul egy E1 elmélet ami jónak bizonyult bizonyos problémák megoldására, majd ehhez hozzácsapódott még több tudás valahogy ami még több kérdésre adott választ és így tovább. Habár a tudománytörténészek és -filozófusok körében már egyáltalán nem divat ez az elképzelés, úgy tűnik hogy a matematikára és a logikára azért alkalmazható.
Egy másik véglet az ún. lineáris modell. Egy adott problémakör megoldására kialakul egy E1 elmélet, ám az idők során változik hogy mit tekintünk problémának (ill. elfogadható megoldásnak) ezért az elméletek is változnak. A tudománytörténet iránt érdeklődő laikusoknak általában ez a fejlődési modell nagyon tetszik, néha azért kiegészítik egy teleologikus elemmel, ti. hogy a mai elméletek a legjobbak és valamit igazán tudnak amit a régiek nem.
A fenti két modellben közös hogy E1 és En elméletek között feltételez valamilyen szerves kapcsolatot, netán fejlődést. Ezzel ellenben a tudományos forradalmak teljesen új világokat eredményeznek.
A kuhniánusok szerint egy paradigma váltás során egyfajta Gestalt switch következik be, a tudomány bevett szótára marad, azonban minden egyes eleme új jelentést kap. Lehetséges-e - mint amolyan arany középút - hogy mégis csak van valamilyen viszony a különböző elméletek között? Másképp fogalmazva; lehetséges-e az új szótárak között fordítani?
Quine híre érme hasonlata szerint a tudomány kemény magja is a tapasztalaton alapul, csak épp ez érintkezik a legkevésbé a természettel. A tapasztalat szállítja "befelé" mindazt amit megtudunk a minket körülvevő világról. A tapasztalat tükrében változtatjuk elméleteinket, melynek központi részét képezi a matematika és a logika - ezeket az eszközöket annyira megszoktuk és olyan mértékeben hasznosnak találtuk hogy nem nagyon szeretünk rajtuk változtatni (habár elképzelhető olyan radikális fordulat hogy erre rákényszerülünk).
De mivel is jár egy ilyen változtatás. Legyen egy E1 elméletünk, ami különböző tapasztalatokból von le következtetéseket.
Egyszer csak egy megfigyelésünk rácáfol eddigi állításunkra amit Xk-val fejeztünk ki és felhasználtuk X1..Xn premisszánkban.
Mit tehetünk ilyenkor? Vegyük a legegyszerűbb esetet és csapjuk hozzá X1...Xn negációját következtetéseinkhez, nevezzük ezt E2 elméletnek. Ekkor azzal a ténnyel kell szembesülnünk hogy E1-nek és E2-nek nincs közös modellje (hisz ha lenne, akkor lenne egy olyan értékelés amiben X1...Xn egyszerre igaz és hamis) de ez egyben azzal is jár hogy E1 és E2 mondatainak jelentése (ti. igazságfeltételei) eltérőek!
Hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet, gondoljuk végig hogy Xk hamissága miért okoz ennyi gondod, miért nem lehet helyettesíteni szimplán Xk' elemmel a sorban. A híres (hírhedt) Duhem-Quine tézis értelmében egy empirikus állítás együtt jár egy sor előfeltevéssel.
 |
Meg tudja mondani a kedves olvasó hogy a fenti ábrán A-val és B-vel jelzett négyzetek azonos színűek? Ha igen akkor nagyon szerencsés mert előfeltevései nem vezették tévútra. Ha nem, akkor láthatja hogy a legegyszerűbb empirikus megfigyeléseinket mennyire meghatározzák előzetes ismereteink.
A nyelvészetben gyakran érezzük hogy más világban él egy szociolingvista és egy matematikai nyelvészettel foglalkozó szakember. A történeti nyelvész és a számítógépes nyelvésze nagyon hasonló szavakat használ, de mégis mintha valami teljesen mást jelentene minden egyes szó a szótárukban. A fentiek fényében a kérdés az hogy előfeltevéseikben van-e valami ami lehetővé teszi a fordítást szótáraik között. És ez nem csak arról szól hogy magamat igazoljam (ti. hogy a sokszínűség gyönyörködtett), hanem hogy lehetséges-e az interdiszciplinaritás. A következő posztban igenlő választ adunk ezekre az égető kérdésekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése