A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szoftverfejlesztés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szoftverfejlesztés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 30.

Könyvismertető: Lean szemlélet

Nehéz nem találkozni a lean szóval manapság. Van lean szoftverfejlesztés, lean startup és még a ott van a personal kanban és egyéb csodamódszerek garmadája. Vannak akik már-már vallásosan hisznek ezekben a módszerekben, de a többség számára inkább érdekes és értékes módszerek tárháza ez, amiből sokat lehet tanulni. Womack és Jones művét eddig minden általam olvasott lean szoftverfejlesztéssel foglalkozó könyv, cikk, poszt stb. nagyon ajánlotta, ezért nagyon nagy elvárásokkal vetettem magam olvasásába. Elvárásaimmal ellentétben ez a könyv nem hozható kapcsolatba az IT-vel, de ettől még nagyon izgalmas és lebilincselő olvasmány.


Ha valaki időt szeretne spórolni magának és szeretné megtudni hogyan alakult ki a lean mozgalom és miről is szól eredeti alkalmazási területén (autógyártás), annak bőven elegendő a blogon már bemutatott Toyota-módszert elolvasni! Mivel soha az életben nem kerültem az ipari termelés közelébe, ezért számomra a Lean szemlélet amolyan ismeretterjesztő könyvvé vált olvasása során. Ennek megfelelően nagyon könnyen olvasható, a fordítás sokkal jobbra sikeredett mint a Toyota-módszer (habár a japán szavak angol átírása nagyon idegesített itt is). Külön bónusz a kötet végén található kis fogalomtár, mivel a szövegben nem nagyon foglalkoznak egy-egy fogalom elmagyarázásával.

Maga a mű három részre tagolódik. Az első részben a lean filozófiájával ismerkedhetünk meg. Ez dióhéjban arról szól hogy minden elörejelzés alapvetően hibás, a kereslet változik hol így, hol úgy, jobb ha tudunk alkalmazkodni hozzá. A lean tehát arról szól, hogy ne halmozzunk fel felesleges készleteket (ne push rendszerben termeljünk), hanem az igények vezéreljék a termelést (pull rendszer). A második részben esettanulmányokat olvashatunk a lean rendszer bevezetéséről. Itt aztán van minden, a csomagológépeket gyártó kisüzemtől a Porsche-én át fűtéstechnikai cégekig! Mindezek mellett ügyelnek arra, hogy a "fejlett világ" is le legyen fedve, amerikai, német és japán cégekkel ismerkedhetünk meg, szerintem kicsit jobban is mint kellene. Habár nagyon érdekesek az esettanulmányok, bennem mindig ott motoszkált két kérdés 1) miért nem olvashatok katasztrófa történeteket 2) miért nem olvashatok arról hogy valahol megvizsgálták, de elvetették a lean átállás lehetőségét? Az utolsó rész tkp. ismétlés, az esettanulmányok után végigmennek a szerzők az alapelveken és "nesze semmi, fogd meg jól" tanácsokat adnak a lean átálláson gondolkodóknak.

Habár a könyvben nincs olyan "take home message" amit a szoftverfejlesztésben, vagy a hagyományos termelőágazatokon kívül használni lehetne, megéri elolvasni. Az első rész nagyon jó szemléletformálásra, ha valakinek nagyon nincs ideje, legalább azt olvassa el. A többi rész számomra olyan volt, mint az ismeretterjesztő csatornákon látható "így készül X termék" filmek, amik engem le tudnak kötni, de erősen az olvasó ízlésének függvénye, hogy mennyire fogja élvezni. A lean alapművek elolvasása után annyit azonban bizton kijelenthetek, hogy az elterjedt lean szoftverfejlesztési könyvek bőségesen elegendő információt tartalmaznak ahhoz, hogy képben legyenek olvasóik. Csupán az intellektuális kalandozás szól mind a Lean szemlélet, mind pedig a Toyota-módszer elolvasása mellett. Ha idő szűkében van a kedves olvasó, biztosíthatom arról hogy nyugodtan kihagyhatja ezeket a könyveket.

2012. november 14.

Könyvismertető: A Toyota-módszer

A szoftverfejlesztésben már régóta divatos a lean módszertan és az utóbbi két évben robbant be a köztudatba a lean startup fogalma is. De hogy kerül az autógyártásban kifejlesztett és úgy általában a termelőüzemekben alkalmazott metodológia az IT-be


A könyv, ahogy a címe is mutatja, a Toyotára koncentrál, annak beszállítóiról és az észak-amerikai autógyártásról szólnak a példái, ami egy idő után sok tud lenni olyannak aki életében nem látott hagyományos termelő vállalatot. Szerencsére sok-sok anekdota színesíti a fejezeteket és az autógyártás történetéről is sokat megtudhatunk. A legérdekesebb lecke számomra az volt hogy a lean, a Toyota-módszer (Toyota way) és a Toyota termelési rendszer (Toyota Production System, TPS) nem azonosak egymással. A lean mint folyamatszervezési eszköz a jéghegy csúcsa, a TPS pedig olyan átfogó elvek gyűjteménye mely megpróbálja kanonizálni a Toyota-nál kialakult szellemiséget. A lean szoftverfejlesztés és a lean startup sokkal inkább a Toyota-módszerből merít, mint a lean alapelvekből! Az ügyfélközpontúság, az emberi erőforrások középpontba helyezése és a folyamatos visszacsatolás és tanulás feltételeinek kialakítása a Toyota-módszer központi elemei, amik az Agile Manifesto-ban és a The Four Steps to the Epiphany-ban is visszaköszönnek. A könyv erőssége abban áll, hogy nagyon szemléletes mutatja be miképp alakult ki a Toyota saját módszere és hogyan adaptálta az egyes országok kultúrájához azt miközben világcéggé nőtt. Liker nem ad kész recepteket, hanem szemléletet próbál formál az esettanulmányokon keresztül. Talán ezért is kerülhetett fel a könyv a legtöbb szoftverfejlesztéssel foglalkozó olvasmánylistára, hiszen a személet - az termelési elvekkel ellentétben - alkalmazható a termelőágazatokon kívül is.

A fordítást lektorálták állítólag, de ez nem látszik a szövegen. A japán kifejezések angol átírásban szerepelnek, ami engem mindíg zavar. A fordító részéről ez akár tudatos döntés is lehetett, hiszen ezek a kifejezések részei a nemzetközi "lean szaknyelvnek" és talán elfogadható, ha a bevett angol átiratban maradnak, könnyítve evvel az idegennyelvű művek olvasását. Viszont ehhez nem ártott volna egy lábjegyzetben jelezni ezt. A lektor azonban nem csak e felett siklott át, így eshetett meg hogy a social psychology "szociális pszichológia" lett a magyar változatban és a példákat még lehetne sorolni. Szögezzük le, a kötetet nem lektorálták! Persze a mai világban növeli egy könyv ázsióját ha beleírjuk, volt lektora. Viszont fordítást ma az ember azért vesz, mert időt szeretne spórolni. Minden területnek megvan a maga szaknyelve és stílusa amit meg kell szokni, ezért elsőre sokan lasabban olvasunk szakterületünkön kívül könyveket idegen nyelven. A Toyota-módszer esetében kicsit az az érzésem, hogy jobban jártam volna, ha Amazonon szerzem be, hiszen nem kell futárt várnom és bosszankodnom a ferdítéseken, nem mellesleg spórolok is majdnem egy ezrest!

2012. október 9.

Könyvismertető: Guide to Advanced Empirical Software Engineering

Az ún. empirical software engineering irányzat számomra nagyon szimpatikusan a Manifesto for Agile Software Development-re hajazva a szoftvert emberi alkotásnak tekinti s úgy gondolja hogy a szoftverfejlesztés tanulmányozása során ezt a tényt figyelembe kell vennünk. Ezért a társadalom- és viselkedéstudományok módszertanára nagyon hasonlító metodológia van kibontakozóban mind az ipari, mind az akadémiai kutatók köreiben egyre gyakrabban merülnek fel metodológiai kérdések és egyre markánsabban látható az empirikus szoftverfejlesztési tanulmányok citátumaiban is ez. Kifejezetten érdekes hogy nagyon gyakran csap át egy ilyen vizsgálódás meta-elméletté, rengeteg "literature review" jelenik meg, nem ritka a kifejezetten tudományfilozófiai kérdésekkel foglalkozó írás sem (valamiért nagyon szeretik Poppert, de éppen Kuhnról felejtkeznek el, aki az ilyen zavarodottságot és meta irányultságot a kialakulóban vagy éppen hanyatlóban lévő paradigmák tünetének tartja). A Guide to Advanced Empirical Software Engineering egy alapos iparosmunka ezen a területen.

Guide to Advanced Empirical Software EngineeringGuide to Advanced Empirical Software Engineering
Vegyes érzelmekkel rágtam át magam a köteten. Egyrészt a 14 tanulmány tényleg lefedi az alapvető metodológiai kérdéseket és a kérdőívek szerkesztésének problémájától az adatgyűjtés és -gondozás etikai kérdésein át a statisztikai elemzésig minden terítékre kerül benne. Másrészt azonban ez az egyik legunalmasabb könyv amit olvastam. Minden szerző megpróbálja rendkívül tömören összefoglalni, hogy mit kellene tudnunk egy-egy területről. Ez gondolom annak erény, aki még nem találkozott ilyen kérdésekkel, de semmiképpen sem illethető az "advanced" jelzővel az, amivel egy alapszakos szociológus vagy egyéb társadalomtudomány szakos hallgató egész korán találkozik tanulmányai során. Unalmassága és esetlensége ellenére a kifejezetten szoftverfejlesztéssel foglalkozó nyúlfarkak miatt tekinthetjük hiánypótló műnek a könyvet, azoknak aki eddig nem találkoztak kutatásmódszertannal pedig akár kézikönyvként is szolgálhat. Aki szereti a szellemi kalandokat és szeretne átfogóbb képet kapni a területről, annak ajánlom a University of Toronto Empirical Research Methods in Software Engineering kuruzusának oldalát, a legtöbb hivatkozott cikk szabadon elérhető és tényleg "advanced" szinten tárgyal egy-egy kérdést.