Magyar Nyelv Napja 2012

 A magyar nyelv digitális túlélési esélyéről, a nyelvi "akadálymentesítéshez" szükséges technológiai támogatásról és a hazai nyelvtechnológia nemzetközi pozíciójáról cserélnek eszmét egyebek közt annak a kerekasztal-beszélgetésnek a résztvevői, amelyet a Magyar Nyelv Napja alkalmával szervez csütörtökön (november 15-én, 16 órától) az MTA Nyelvtudományi Intézete.

 

 

A rendezvény ingyenes, regisztrálni itt lehet. Aki otthon (vagy munka közben :D) a gépe előtt szeretné megtekinteni az eszmecserét, az itt megteheti ezt.

Könyvismertető: A Toyota-módszer

A szoftverfejlesztésben már régóta divatos a lean módszertan és az utóbbi két évben robbant be a köztudatba a lean startup fogalma is. De hogy kerül az autógyártásban kifejlesztett és úgy általában a termelőüzemekben alkalmazott metodológia az IT-be

• Jeffrey K. Liker: A Toyota-módszer. 14 vállalatirányítási alapelv
• HVG könyvek, 2008
• 400 oldal

A könyv, ahogy a címe is mutatja, a Toyotára koncentrál, annak beszállítóiról és az észak-amerikai autógyártásról szólnak a példái, ami egy idő után sok tud lenni olyannak aki életében nem látott hagyományos termelő vállalatot. Szerencsére sok-sok anekdota színesíti a fejezeteket és az autógyártás történetéről is sokat megtudhatunk. A legérdekesebb lecke számomra az volt hogy a lean, a Toyota-módszer (Toyota way) és a Toyota termelési rendszer (Toyota Production System, TPS) nem azonosak egymással. A lean mint folyamatszervezési eszköz a jéghegy csúcsa, a TPS pedig olyan átfogó elvek gyűjteménye mely megpróbálja kanonizálni a Toyota-nál kialakult szellemiséget. A lean szoftverfejlesztés és a lean startup sokkal inkább a Toyota-módszerből merít, mint a lean alapelvekből! Az ügyfélközpontúság, az emberi erőforrások középpontba helyezése és a folyamatos visszacsatolás és tanulás feltételeinek kialakítása a Toyota-módszer központi elemei, amik az Agile Manifesto-ban és a The Four Steps to the Epiphany-ban is visszaköszönnek. A könyv erőssége abban áll, hogy nagyon szemléletes mutatja be miképp alakult ki a Toyota saját módszere és hogyan adaptálta az egyes országok kultúrájához azt miközben világcéggé nőtt. Liker nem ad kész recepteket, hanem szemléletet próbál formál az esettanulmányokon keresztül. Talán ezért is kerülhetett fel a könyv a legtöbb szoftverfejlesztéssel foglalkozó olvasmánylistára, hiszen a személet - az termelési elvekkel ellentétben - alkalmazható a termelőágazatokon kívül is.

A fordítást lektorálták állítólag, de ez nem látszik a szövegen. A japán kifejezések angol átírásban szerepelnek, ami engem mindíg zavar. A fordító részéről ez akár tudatos döntés is lehetett, hiszen ezek a kifejezések részei a nemzetközi "lean szaknyelvnek" és talán elfogadható, ha a bevett angol átiratban maradnak, könnyítve evvel az idegennyelvű művek olvasását. Viszont ehhez nem ártott volna egy lábjegyzetben jelezni ezt. A lektor azonban nem csak e felett siklott át, így eshetett meg hogy a social psychology "szociális pszichológia" lett a magyar változatban és a példákat még lehetne sorolni. Szögezzük le, a kötetet nem lektorálták! Persze a mai világban növeli egy könyv ázsióját ha beleírjuk, volt lektora. Viszont fordítást ma az ember azért vesz, mert időt szeretne spórolni. Minden területnek megvan a maga szaknyelve és stílusa amit meg kell szokni, ezért elsőre sokan lasabban olvasunk szakterületünkön kívül könyveket idegen nyelven. A Toyota-módszer esetében kicsit az az érzésem, hogy jobban jártam volna, ha Amazonon szerzem be, hiszen nem kell futárt várnom és bosszankodnom a ferdítéseken, nem mellesleg spórolok is majdnem egy ezrest!

Mi fán terem a számítógépes nyelvész?

Hónapok óta számítógépes nyelvész munkatársat keresünk és rájöttünk nem is olyan egyszerű megtalálni a megfelelő embert. Már maga a megnevezés is feltételezi hogy valaki két területen is otthonosan mozog, de mi árnyaltuk a jelölttel szembeni elvárásainkat. Nem fejlesztőt keresünk, hanem kutatót, aki képes aktívan részt venni munkánkban. Mi alapvetően két területet ötvözünk; a gépi tanulást és a szemantikus webet. Problémáink jellemzően olyan kérdések, melyek közgazdasági és pénzügyi elemzők fejében fogalmazódnak meg.

Technikai oldalról tehát nem klasszikus programozót keresünk, hanem inkább a manapság divatos megnevezéssel élve egy data scientist lenne az ideális jelölt. Drew Conway Venn diagramja nagyon szépen mutatja milyen háttérrel rendelkeznek az adattudósok.

Ugyanakkor kifejezetten nyelvi, nyelvészeti problémák megoldására kell fókuszálni csapatunkban. Így kívánatosnak tartjuk, hogy a nyelvészet ne legyen idegen a jelentkezőtől. Habár sokan úgy gondolják hogy "majd úgyis felszedi azt a tudást menet közben a jelölt", nem árt észben tartani hogy mennyire szerteágazó a nyelvtudomány. Ez az ábra nagyon jól szemlélteti ezt.

Feladataink jelentős részében alapvetően társadalomtudományi háttérrel rendelkező elemzők számára szállítunk adatokat, ill. megpróbáljuk az elemzéseket automatizálni. Az ideális jelentkező egy olyan ember lenne aki a data science és a nyelvészet halmazok metszetében helyezhető el. Lássuk be, ilyen emberből nem sok szaladgál a Földön. Döntenünk kellett melyik a fontosabb. Először mi is a technikai tudást helyeztük előtérbe, sajnos azonban hamar kiderült hogy 1) nehezen megy a kommunikáció az elemzők és az ilyen kutató kollégák között 2) nehezen találnak megoldási javaslatokat a felmerülő problémákra, mert idegenek számukra a felvetett kérdések. Alaposan át kellett gondolnunk prioritásainkat ezek fényében és egy nyelvész kolléga mellett tettük le a garast, de ez egy nehéz kompromisszum volt.

Remélem hamarosan hazánkban is a nyelvészeti tananyag része lesz az alapos statisztikai képzés, nem beszélve a nyelvi adatok feldolgozásának alapjairól. Ezek egyaránt fontosak a tudományos pályára készülőknek, de talán még fontosabb azok számára akik a munkaerőpiacon méretnék meg magukat. Véssük az eszünkbe, nem csak a számítógépes nyelvésznek kell programozni, ma már a tudományos munka része ez a képesség, olyan szinten mint az angol nyelv ismerete. Ha végre reagálna a hazai képzés a nemzetközi trendekre és arra a tényre, hogy a hallgatók csak piciny százaléka lesz kutató, sokkal könnyebb lett volna a dolgunk. Sőt, sokkal könnyebb lenne a hallgatók dolga is, hiszen tisztességes munkát találhatnának...

Könyvismertető: Gödel's Proof

Mostanában lette figyelmes arra hogy a Gödel tétel lassan annyira beszivárgott a hétköznapi beszélgetésekbe mint a pszichoanalitikus zsargon. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy rosszabb esetben Mérő László könyveiből, jobb esetben Smullyan fejtörőiből ismerős a fogalom sokak számára. Nem szeretném szidni a jeles szerzőket, de lássuk be a lovagok és lőkötők szigete kapcsán érzékeljük csupán miről is lehet szó, Mérő pedig inkább a jeles tétel következményeivel foglalkozik. Azok, akik szeretnének elmélyülni a technikai részletekbe, Smullyan Gödel nemteljességi tételei könyvét Csaba Ferenc kiváló fordításában olvashatják, de sajnos nincs a magyar piacon olyan könyv ami a formalizmust mellőzve, de mégis alaposan mutatja be a 20. század legjelentősebb logikai tételét. Az angolul jól olvasóknak nyújt alapos összefoglalót Nagel és Newman könyve, amit Hofstadter előszava (és gondos szerkesztői keze) egészít ki.

• Ernst Nagel - James R. Newman - Douglas R. Hoftstadter: Gödels Proof

A logika könyvek csodás tulajdonsága hogy általában rövidek, a most tárgyalt cím is csupán 129 oldal, de mégsem lehet átrágni őket egy délután alatt. Nagel és Newman egy kicsit meg is vicceli az olvasót, mivel az első fejezetek egész könnyen olvashatóak. De ne feledjük, ezek a kötelező körök, ahhoz hogy kontextusba helyezzék a problémát. Így elindulunk az aritmetika megalapozásának programjától, eljutunk a modern logika születéséhez és elidőzünk a híres Russel paradoxonon és megismerjük a méltatlanul mellőzött Richard paradoxont is. Kapunk egy gyors bevezetést a logikába - talán ez nem annyira világos, annak aki még az életben nem tanult a témáról - és arról hogy mi fán terem a bizonyítás (a függelékben ennek megértéséhez egy geometriai példán keresztül további segítséget nyújtanak a szerzők).

A felvezetés után megismerkedünk a konzisztencia és a teljesség fogalmaival is, majd jön a leghosszabb fejezet, Gödel híres tanulmányának rekonstrukciója. Fontos megjegyezni, hogy az eredeti cikktől eltérően nem 7 primitív operátorra, hanem 12-re alapozzák a logika aritmetizálását a szerzők. Ha csak passzívan olvassa valaki a könyvet, akkor ennek nincs különösebb jelentőssége, de ha vesszük magunknak a bátorságot és mi magunk generálunk pár logikai kifejezésnek Gödel számot (legyen nálunk számológép, mert rendesen kell hatványozni közben) ez nagyon jól jön. Nem teljes bizonyítást mutat be a fejezet, a hangsúly az eredeti eredmény lényegi gondolatainak bemutatása. A lábjegyzetek kavalkádja zavaró lehet, javaslom hogy kétszer (vagy többször) is dolgozza fel valaki a fejezetet és elsőre ne is olvassa el a megjegyzéseket mert habár zseniálisak, megszakítják az olvasás ritmusát.

Remélem a kötet egyszer elérhető lesz magyarul is, mivel ez egy tényleg olvasható, ugyanakkor kompromisszumoktól mentes ismeretterjesztő mű.