Digitális bölcsészet - új blog indult

Kalcsó Gyula,  a Digitális bölcsészet blog szerzőjének vendégposztja

Az, hogy az utóbbi években a nemzetközi tudományos életben felmerült az igény a különböző bölcsészettudományi területeken használt számítástechnikai eszközök közös kutatására, valamint a közös módszertan kidolgozására, sőt: önálló területté fejlesztésére, nyilván annak köszönhető, hogy a mennyiségi növekedés átcsapott minőségibe. Annyi új eszközt, eljárást, módszert dolgoztak már ki ezen a területen, hogy elkezdett önálló életet élni, és a korábban nyelvészként, irodalmárként, könyvtárosként tevékenykedő kutatók egyre inkább DH-szakembernek számítottak, akik már nem is annyira az eredeti tudományterületük, hanem az új "transzdiszciplína" (l. lejjebb) szakértői lettek. Kialakult a digital humanitiesnek (DH) nevezett terület.

Hazánkban is egyre gyakrabban lehet találkozni az angol eredeti tükörfordításaként használt digitális bölcsészet kifejezéssel. A Számítógépes nyelvészet szerzője, Zoli már korábban írt arról, hogy mit is takarhat ez. Király Péter, a hazai TEI-kódolás egyik úttörője, könyvtári informatikus, a MEK "aktivistája" a 2010 májusában, a THATCamp-konferencián elfogadott nemzetközi kiáltvány fordítását közli blogjában. Eszerint a digitális bölcsészet "transzdiszciplína", amely "magába foglalja mindazokat a módszereket, rendszereket és heurisztikus szemléletmódokat melyek a bölcsészet- és társadalomtudományokban fellelhető digitális dolgokhoz köthetőek". Valami ilyesmit gondolok én is. Nincs "digitális bölcsész", illetve csak az van. Manapság az, aki komolyan veszi az irodalom-, nyelv-, történelem-, könyvtár-, szociológia-, régészet-, levéltári, muzeológiai stb-stb. tudományt, nem kerülheti ki azokat a dolgokat, amelyeket a "digitális" jelző takar.

Az utóbbi évtizedben jelent meg a magyar felsőoktatásban is a terület. A kétciklusú képzés bevezetésekor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen indult egy bölcsészettudományi informatika elnevezésű alapszak, amelynek a neve tulajdonképpen ugyancsak a digital humanities egyik magyar megfelelője lehet. Azóta más egyetemeken is felbukkant: a Debreceni Egyetemen, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen MA-képzés keretében lehet digitális bölcsészetet hallgatni.

Digitális bölcsészeti tevékenység hazánkban gyakorlatilag azóta zajlik, amióta a számítástechnikai eszközök jelen vannak a tudományos kutatásban, csak nem nevezték meg ezeket összefoglaló névvel. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében pl. már a 80-as években elkezdték építeni a nagyszótári korpuszt, továbbá a 90-es évek elejétől digitalizálták a BUSZI anyagát, és még sorolhatnánk. Az ELTE-n a fentebb már említett műhely tevékenysége ugyancsak a 90-es évek elején kezdődött, és olyan fontos eredményeket köszönhetünk neki, mint pl. a hálózati kritikai kiadások.

Lassan a kutatásban is megjelenik a DH Magyarországon, intézményesült formában is. A Debreceni Egyetemen működik egy Digitális Bölcsészet Központ elnevezésű szervezet, amelynek működését egyelőre homály fedi (de a lényeg, hogy van). Ezen túl a Szegedi Tudományegyetemen alakult Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport képviseli a hazai DH-kutatást szervezett formában. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy itt véget is érhet a hazai digitális bölcsészeti tevékenység bemutatása. Az egyes részterületeket ugyanis fontos, nagymúltú szervezetek és kutatócsoportok reprezentálják.

Az egyik legerősebb terület a nyelvtechnológia és számítógépes nyelvészet, amelynek képviselőit ma már szinte minden felsőoktatási intézményben megtalálhatjuk, az MTA Nyelvtudományi Intézetében pedig osztály működik, de az akadémiai szférán kívül is nagyon jelentős, nemzetközileg elismert cégek vannak jelen, mint pl. a Morphologic.

Ugyancsak jelentős az ELTE-n működő Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport, amelynek elévülhetetlen érdemei vannak többek között a Text Encoding Initiative (TEI) hazai meghonosításában. A digitalizálás és ezen belül a szövegkódolás természetesen az Országos Széchényi Könyvtár kutatóműhelyeinek is fontos területe. A Magyar Elektronikus Könyvtár már a 90-es évek végén áttért a TEI-re.

Egyre inkább fellendül a levéltári és muzeológiai digitalizálás is Magyarországon. Számos levéltár, múzeum és könyvtár honlapján találhatunk digitális (és sokszor már kereshető) formában dokumentumokat.

Mivel jómagam is ezzel a területtel (egész pontosan egy antikvakorpusz fejlesztésével) foglalkozom, régóta keresek olyan magyar nyelvű webhelyet, ahol átfogóbb információkhoz juthatok a digitális bölcsészettel kapcsolatban. Az egyes területeknek van működő (vagy sajnos sokszor már nem, vagy nem elég jól működő) platformja, de általánosabb tematikájút nem lehet találni (vagy csak nem kerestem elég szorgalmasan).

Régóta töröm a fejem azon, hogy elindítok egy szakmai blogot, de sokáig hiányzott valami, ami igazán motivál. Most, hogy lassan elkészül az antikvakorpusz új, drupalos honlapja, úgy éreztem, itt az idő. Nem akarok én se az úttörő színében tetszelegni, meg úgy tenni, mintha az egyetlen hely lenne az új blog, ami ilyesmire jó, de örülnék, ha kialakulna egy szakmai diskurzus, mégpedig kötetlen, baráti hangvételben, jó hangulatban. Elsősorban tudományról (?) lesz szó. Nem ismeretterjesztő oldalnak szánom, de nem leszek szomorú attól, ha nem szakmabeliek is olvasni fogják (igyekszem ezt majd amennyire lehet, szem előtt tartani). A munkám során összegyűjtött tapasztalatokról, a szakirodalomról, webes helyekről, a digitális bölcsészet híreiről, eseményeiről, eszközökről, projektekről és még sok minden másról lesz szó.