Megállapítottuk, hogy a szókincsbeli változás a leglátványosabb, ám a nyelvre legkevésbé ható napjainkban megfigyelhető jelenség. A nyelv belső rendszere kapcsán vizsgáltuk a helyesírási, fonetikai, jelentéstani változókat.
Mint korábban utaltam már rá, a hírek forrásává a nyomtatott sajtó mellett egyre inkább teret hódítanak az internetes hírportálok, a televíziós híradók, melyek vizuálisak, tömörek, lényegre törőek, így nagyobb tömegek számára érthetőek. Hogyan hat a tömegkommunikáció ezen változása a felnövekvő nemzedékek nyelvi készletére? Pozitív, vagy éppen ellenkezőleg negatív hatása lesz-e a túlzott információ-áramlásnak? A tér és idő online leküzdése milyen hatással lesz a fiatalság helyesírására (készségére)? Chateleünk, msn-ezünk, posztolunk, blogolunk, lájkolunk…mi lesz ennek a vége?!
A felnövekvő generáció előbb jelenik meg a közösségi portálokon, minthogy járni, beszélni tudna. Belenő egy virtuális térbe és időbe, ahol igazodnia kell annak nyelvi normáihoz. Milyen hatással lesz a smile-k a rövidítések és a sztenderd alatti nyelvi formák egyre elterjedtebb használata a későbbi nyelvhasználatra? Ezt csupán találgatni lehet, ám annyi bizonyos, hogy eltérő vélemények láttak napvilágot a nyelvhasználat színesedése illetve épp ellenkezőleg a nyelv silányodása mellett. Utóbbi jórészt laikus körökben figyelhető meg, hiszen Nádasdy Ádámot idézve: „A "nyelvromlás" fogalma tudománytalan badarság, mert nyíltan vagy burkoltan azt sugallja, hogy bizonyos nyelvi változások "rosszak".”[1]
Milyen forrásokból merít a felnövekvő gyermek, hogyan tanulja meg anyanyelvét? Erre a kérdésre próbálok a továbbiakban választ adni.
A gyermek a szülőktől sajátítja el anyanyelvének jelentős részét, eltanulja nyelvi attitűdjeit. Az anyanyelvtanulás meghatározó közege tehát a család. Napjainkban egy átlagos, egy háztartásban élő család szülő(k)ből, és gyermek(ek)ből áll. A korábbi évektől eltérően a nagyszülők már nem élnek egy fedél alatt az unokáikkal, így nem veszik ki részüket oly mértékben a gyermekek (nyelvi) neveléséből, mint korábban. A család helyett a kortársak, s a média (elsősorban a televízió) veszi át sok esetben a nyelvi nevelés feladatkörét.
Tisztáztuk, hogy minden gyermek maga konstruálja (építi fel) saját belső nyelvi készletét, majd a környezete által meghatározott elvárások és normák mentén állítja be nyelvi paramétereit. A konstruált belső nyelv kialakítása közben környezeti behatások is érik az érintett személyt, melyek elkerülhetetlenül hatnak a konstrukció folyamatára. A médiában a kisebb korosztály elsősorban a fő-műsoridőben sugárzott adásokkal találkozik (sorozatok, rajzfilmek). Manapság már a híradásokban is jelentősen megnőtt a sztenderd alatti nyelvi formák száma (főként a kereskedelmi csatornáknál) a fiatalabb korosztály számára készült műsorokban pedig szinte elengedhetetlen kellék ez, a nézettség megtartásához. A média mellett a számítástechnikai eszközök, az informatika révén áthidalt tér és idő révén ápolt kapcsolattartás újabb nyelvi normákat hozott létre, íratlan szabályokat, és etikettet alkotva. Az azonos kód használata elengedhetetlen két fél közötti eredményes kapcsolattartáshoz, így a belső nyelvi konstrukciónak igazodnia kell a megváltozott körülményekhez, vagyis azonos nyelvet kell használniuk ahhoz, hogy megértsék egymást.
A nyomatékosítás kedvéért álljon itt példaként saját „mini-kutatásom”. Vizsgáljunk meg két telenovellát (esti sorozatot) nyelvi készlete alapján. A 90-es évek közepe vége táján nagy sikerrel futó Szomszédok című sorozat a kamaszoktól a felnőttekig minden főműsoridőben a televízió előtt ülő számára vonzó tévésorozatnak számított (manapság ismétléseit inkább a nosztalgiára vágyók tekintik meg). Az 1989. december 28-i adást vizsgáltam. Az összmondatszám mindössze 29%-a volt összetett mondat. Ez abból adódik, hogy rövid, lényegretörő, tényszerű apró bölcsességmorzsákat tartalmaz. A latin kifejezésektől egészen a német nyelvből a magyar szókincsbe került jövevényszavakig széles skálát mutat a szókincs. Olyan szavak is találhatók itt, melyek ma már a szókincs peremterületére szorultak, s a mai fiatalok nemhogy nem használják, de sokan közülük jelentésével sincsenek tisztában. Ilyenek például: hodály, csehül állunk, heccel, tréfál, ott van a platzon, pertut inni. Diáknyelvi elemek közül mindössze a csúcs, badizni említhető. Ezek főként a fiatalok mondatai közt hangzottak el, az idősebb szereplők nem használták ezeket a kifejezéseket. A diáknyelvi elemek száma, az összesen felhasznált szavak mindössze 0,05%
A köszönési formák változása is megfigyelhető a Szomszédok kapcsán. Míg napjaink esti sorozatainak köszönési formái a szia, szevasz, szervusz mellett főként a divatosabb helló, hahó alakokra korlátozódnak, addig ebben a teleregényben még találkozhatunk olyan (manapság már ritkán hallott) köszönési formákkal, mint üdvözlöm, ajánlom magam, isten hozta.
A 21. századi nézőket a Barátok közt című napi sorozat vonzza a képernyő elé estéről estére. Nézői közt sok az ötven év alatti anya, 14 évnél kisebb gyermek, a nézők harmada középfokú végzettséggel rendelkezik. A Szomszédok elgondolására hajazva, egy azon társas házban élő családok életét mutatja be. A 2009.12.22-i adásában már nem csupán a fiatalabbak, hanem a közép- vagy épp az időskorosztály is alkalmazza ezeket a kifejezéseket (pl.: hatvan év körüli temetőgondnok: „Három követ bevállaltam délutánra”). A sztenderd alatti nyelvi elemek közül már nem csak a rövidítések (vacsi, randi), új szerepben feltűnő igekötők (bevállal), szleng kifejezések (szívás, haver, tuti, letépi a fejét, szobára küld, alám vág, lúzer, szuper) használata, hanem a szitokszavak is megjelentek (barom, hülye). Ezeknek az elemeknek az aránya az összes felhasznált szó közel 1%-a (0,88%). Ezt hallgatja, nézi tehát a mai fiatalság.
A beszélt nyelv megváltoztatása csupán olyan mértékben lehetséges, hogy az ne gátolja a kommunikációt, azaz a kölcsönös megértést. Az azonban kétségtelen, hogy a nyelvhasználatra hat a tömegkommunikáció és viszont, hiszen így találják meg egymással a közös nevezőt, a közös nyelvi kódot. Hogy ez milyen hatással lesz magára a nyelvre, a grammatikára? Ahogy azt korábban vizsgáltuk, ez a folyamat végtelenül lassú, és a szókincs változásával nem degradálódik a grammatika. A szóbeli nyelvhasználat azonban mindenképpen változik, ez letagadhatatlan tény. Képzeljük el, mit szólna mondjuk Mátyás király a következő üzenetet hallva:
„Mi van bré? Gozzunk Szacsáig, ott shoppingoljunk. Nincs egy kanyim se, de tejelhetsz. Lightos nap volt ma, de üg-n majréztam.”
A beszélő élete során folyamatosan újabb és újabb nyelvi mintákkal és attitűdökkel találkozik, nagyobb számban, mint a korábbi fiatalság. Később tudatos, vagy tudattalan módon fognak ezek a minták bekerülni saját nyelvi normái közé, így változtatva meg a nyelv használatának módját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése