2011. november 10.

Könyvismertető: Personal Kanban

Talán az egyik legnagyobb problémája a XXI. század emberének az hogy nem tud mit kezdeni a rászakadt információval. Hírek, szakirodalom, család, barátok, munka, tanulás stb mind egy időben szakad ránk és egymással "versenyez" az időnkért. Persze vannak akiknek nem okoz különösebb nehézséget kezelni ezt a helyzetet, de a maradék (szerintem többség) rászorul hogy valamilyen módon megszervezze életét, rendet rakjon a különböző kötelezettségek között. Rengeteg módszer létezik, ezek nagy része szerintem egyszerűen baromság, mások pedig jók, csak nem mindenre. A Personal Kanban - habár szerintem túl hype-olt - egy egész jó megközelítés, ami ha nem is mindenható, de jól alkalmazható.

  • Jim Benson - Tonianne DeMaria Barry: Personal Kanban: Mapping Work | Navigating Life
  • CreateSpace, 2011
  • 216 oldal
  • Personal Kanban - a könyv és a módszer köré szervezett honlap (sok hasznos tanáccsal, az alapok ingyen elérhetőek, feltétlenül böngéssz itt mielőtt megvásárolnád a könyvet!)

Az első kérdés minden könyv esetében az hogy kinek lehet ez jó. Gondolom én hogy a kiadók marketingesei veszik rá a szerzőket hogy a válasz erre az legyen hogy mindenkinek, de érdemes pár dolgot megfontolni mielőtt a pénztárcánkat megterheljük. Bárki bármit is mond, minden ilyen könyv félig-meddig a self-help kategóriába tartozik, magyarán tele van közhelyekkel, a lényeg belesűríthető kb 2 oldalba, de részletes magyarázattal is max 20 oldal lenne a dolog. Tehát erősen javallott az elején tisztában lenni azzal hogy 1) sok a rizsa a könyvben 2) attól hogy elolvasunk egy ilyen könyvet nem változunk meg, cselekedni is kell 3) nem szentírás amit a könyv mond, magunkra kell adaptálni a bemutatott módszert.

A kötet elején a szerzők le is szögezik hogy ők nem új-hullámos életvezetési tanácsadók és kellő kritikával kell viszonyulni tanácsaikhoz, azonban az elhatárolódás ellenére az én ízlésemnek túl sok sztorit írnak le aminek a vége vagy az hogy hát a Personal Kanban módszerrel jól végződött volna a szitu, vagy hogy revelatív erővel hatott a szereplőre amikor a PK (mert hogy így rövidítjük, egyébként egy oldalon hatszor olvashatnánk hogy Personal Kanban) elintézte minden gondját. Ettől eltekintve olvasható a könyv.

Az alapvatés két pofon egyszerű szabály. 1) Vizualizáld a feladataid 2) limitáld hogy hány dologgal foglalkozol egyszerre (ez lenne a limit your work-in-progress WIP). A kanban a manapság divatos lean módszerből jön, amolyan munkaszervezési táblát jelent. Előnye hogy átláthatjuk milyen feladatok várnak ránk, mivel foglalkozunk, és végül hogy mire jutottuk, de talán egy kép jobban szemlélteti.



A hagyományos tennivaló listák egy idő után túl sok elemet tartalmaznak, átláthatatlanok és nincs semmi rendszer bennük (pl. hogy X feladatot elvégezzem, el kell végezni előtte A,B,..V feladatokat) és a rendszeres dolgokkal sem tudnak mit kezdeni (pl. jóga minden reggel - mikor húzom ki a listáról). Persze elsőre hülyeségnek tűnik, de ha látja maga előtt az ember egy táblán hogy mi vár rá, mit kell megtennie és mivel van kész az tényleg ösztönzőleg hat. Ugyanakkor kiábrándító is a dolog, mivel rájövünk hogy lehetetlen egyszerre hatvan dolgot csinálni! "Ha valamit csinálsz fiam, akkor csináld azt jól" hallottuk szüleinktől kiskorunkban, és a közhely igaz, a kanban tábla szó szerint megmutatja hogy jól csak pár dolgot csinálhatunk (ez a work-in-progress limit). Ez nagyon tud fájni ám, mivel rájövünk arra is magunkkal szemben támasztott elvárásaink gyakran hamisak, a multitasking nem megy, nem tudunk két hét alatt megtanulni könnyen gyorsan németül és közben mindennap edzeni, főzni, dolgozni, szakmailag fejlődni, élénk társaséletet élni. Döntenünk kell hogy mit csinálunk!

Arról hogy miképp döntünk viszont nem szól a könyv, persze nem is lehet általános szabályokat írni erről (nem csodaszer, de a Getting Things Done ebben ad némi fogódzót). Ahogy arról sem hogy miképp verekedjük át magunkat egy adott feladaton amin dolgozunk, habár megemlítik hogy a pomodoro módszer sok feladatnál bevált (és én a magam részéről ezt meg is tudom erősíteni, egy rövid írásban Enci már foglalkozott a dologgal). És ezzel le is lőttem a könyv lényegét, ennyit a PK honlapon is megtudhatsz, érdemes előbb próbálkozni az ott leírtakkal és ha érzed az ízéd és úgy gondolod tudnád alkalmazni te is ezt a módszert a mindennapjaidban, csak akkor vedd meg a könyvet.

Nincsenek megjegyzések: