2011. április 13.

Könyvismertető: Ki az elefántcsonttoronyból - avagy élet az akadámián túl

Kicsit rendhagyó könyvismertő következik most, nem az ajánlott könyvekről fogok írni, hanem az apropóról amiért én elolvastam azokat ill. véleményemet hogy mennyire használhatóak. Egy szempont vezérelt: az akadémiai élet után csak nagyon nehezen találtam a helyemet egy nagy cégnél. Ennek oka az hogy az egyetemen eltöltött évek (jajj, nekem egy tucat volt) merőben másra szocializálnak mint egy vállalati kultúra (ezen itt az iparban zajló kutatásra és fejlesztésre gondolok első sorban). Úgy gondolom hogy a következő négy könyvből okulhatnak mind a klasszikus kutatók, mind az ipar felé tartóak (legyenek fiatalok vagy pályamódosítóak).




  • Jonathan Rasmusson: The Agile Samurai: How Agile Masters Deliver Great Software
  • The Pragmatic Bookshelf, 2010
  • 280 oldal
  • honlap

A tudomány világa alapvetően olyan mint Holywood, egy-két sztár egy egész projektet "elvisz". Alapvetően az egyéni teljesítményt díjazzuk, nem szokás párban írni PhD disszertációt, elvétve akad példa mester és alapdiploma kollektív megírására. Persze általában kutatócsoportok dolgoznak egy-egy témán, de a kommunikáció formája, a részvétel módja gyakran ad hoc jellegű. A kutatás végcélja gyakran egy eredeti, ütős cikk megírása amit el lehet adni több helyen is. Ezzel szemben a "való világban" sokkal jobban kell fókuszálni a szűkös erőforrások minnél optimálisabb elosztására, ez jobb csoport koordinációhoz, effektívebb kommunikációhoz és eredménycentrikusabb személetmódhoz vezet. Az agails munkaszervezési módszerek ma már mindenütt elterjedtek (és nem csak az informatika területén!), ezért nem árt egy kicsit megismerkedni velük. Ez a könyv rövid, olvasható, nem alszol el felette és egész jó képet nyújt a dologról. A többit úgyis a fedélzeten, meló közben tanulhatod meg, de sokat segít ha van egy kis háttértudásod.


  • Staffan Nöteberg: Pomodoro Technique Illustrated
  • The Pragmatic Bookshelf, 2009
  • 144 oldal
  • honlap

Mindenki azt hiszi hogy a másik olyan összeszedett és flottul mennek a dolgai hogy csak na, na ja, neki nem kell öt helyen helytállnia, dolgoznia és tanulni egyszerre meg ez meg az. Egy kicsit "tudományosan" megközelítve a dolgot lehet javítani a helyzeten, erről szól a Pomodoro technika. Az alapkönyv letölthető a hivatalos oldalról, azonban ez a kötet sokkal alaposabb és gyakorlatiasabb szemontból mutatja be a lényeget: fókuszálj a feladataidra, állíts fel sorrendet, koncentráltan dolgozz rövid ideig (25 perc), aztán rövid szünet majd ezt ismételd (néha hoszabb szünetekkel). Nem szabad fetisizálni a módszert, nem alakalmazható mindenre ugyanis - de ez nem baj! Az egyetemen van egy ritmusa az életnek, előadások, könytárazás, közben egy kávé vagy ebéd az ismerősökkel - mind-mind egy intellektuális élmény, akkor is tanulhatsz valami újat amikor sétálni mész egy réglátott baráttal a parkba. Nem tartozik valami a témádhoz? Nem baj, ha izgalmas, majd jó lesz valamire. Szerintem ez nagyon jó! Én még a "határidő sokkot" is szeretem, amikor hirtelen kell fókuszálni egy cikk leadására. Viszont ez az ami nem működik egy cégnél! Persze azért vesznek fel egy kutatót mert a széles látókörére és a hatalmas tudására van szükségük, de azt adottnak veszik, egy eszköznek vagy erőforrásnak amihez nyúlhatnak. Egy cégnél fókuszáltnak kell lenned! A munkahelyen ma már nem felfedezel, hanem erősen alkotó módban működsz! Nem mehetsz el a könyvtárba két hétre ha probléma adódik! Sok, gyakran nem is kapcsolódó anyagot kell feldolgozni gyorsan, fel kell ismerni hogy mi használható, mire érdemes időt szánni, és szelektálni kell hogy mit milyen mélységben kell megismerned. Ez sokszor a munkahelyen kívül, otthon történik! Meg kell tanulnod beosztani az idődet hogy ez ne ütközzön az életeddel (család, hobbi, pihenés)! Ebben sokat segít a módszer, ha másban nem, hát az önismeretben (revelatív erejű amikor elkedi az ember egyre pontosabban megbecsülni hogy egy-egy feladat végrehajtásához mennyi időre van szükséged) és az önfegyelmed is fejlődik.


  • Steven Gary Blank: The Four Steps to Epihany
  • Cafepress, 2010 (első kiadás 2005)
  • 275 oldal
  • honlap

Az agilis módszerek mellet kezd elterjedni az ún "customer development" módszere is. Az empirikus kutatáshoz hasonlóan ez abból áll hogy tesztelni kell az eredményeidet! A könyv nagyon olvasható és érthető, az tudományos munkával pedig tényleg párhuzamba állítható a módszer!


  • James P. Womack - Daniel T. Jones: Lean Thinking: Banish Waste and Create Wealth in Your Corporation
  • Free Press, 2003
  • 396 oldal
  • amazon

Szintén divat a lean munkaszervezési módszer, nem csak a divatos lean startup mozgalom miatt. Nem szabad elfelejteni hogy a vezetéselmélet és a szervezésmódszertan egy külön tudomány (érdemes lenne az akadémiai kutatólaborokban is bevezetni ezeket!) ami gyakran furcsa lehet a kívülállónak. Érdemes megismerni az életnek ezt az oldalát is. A lean lényege hogy minden felesleges elemtől szabaduljunk meg a munka során és haladjanak folyamatosan a dolgok. Jól hangzik nem? A kötet érhető nyelven meséli el az alapokat, de nem helyettesít egy MBA képzést.

Nincsenek megjegyzések: