Nyelvi relativizmus, avagy hatással van-e nyelvünk gondolkodásunkra II.

A sorozat előző részében körül jártuk a nyelvi relativizmus gyökereit és rámutattunk arra hogy ennek gyakorlati vetületei is van a számítógépes nyelvészetben ahova a sztochasztikus vs. szabály alapú megközelítés vitájaként került át. Napjainkban a relativizmus erős változatát szinte mindenki elveti, azonban Lera Boroditsky eredeti kísérletekkel próbálja meg bemutatni hogy bizonyos területeken igen is nagy hatással van nyelvünk gondolkodásunkra, Daniel Everett pedig rámutat arra hogy a nyelvi képességek nagyban kulturálisan determináltak (és talán a nyelv független elménk rekurzív képességeitől is). Természetesen ezek a kutatások önmagukban is érdekesek (mivel sok dolgot elárulnak rólunk), azonban van egy gyakorlati vetületük is, hiszen rávilágítanak arra hogy talán nem kezelhetők a nyelvek egy egységes keretben, továbbá az interakciódizájn területén is figyelmet érdemel az a tény hogy nyelvünk hatással van arra miképp érintkezünk a minket körülvevő világgal.

Nyelvi relativizmus, avagy hatással van-e nyelvünk gondolkodásunkra I.

Sokan ismerik a városi legendát hogy az eszkimók a hóra húsz vagy n szóval is rendelkeznek, mi meg csak eggyel. Ugyebár az eszkimók ott fent északon havas környezetben élnek, a hó annyira átjárta mindennapjaikat hogy temérdek szót alkottak rá, mi meg nem. Ez így nem igaz (l. itt), de a nyelvi relativizmus tétele megér egy posztot, hiszen nem rég a The Economist Debates sorozatában Lera Boroditsky és mark Liberman cserélt eszmét erről. És persze gyakorlati következményei is vannak annak hogy mennyire érvényes ez a tétel!