Könyvismertető: A valószínűség interpretációi

Manapság nagyon divatosak a big data-ról és prediktív analitkáról írott ismeretterjesztő könyvek. A négy legsikeresebb ezek közül Gleick: The Information,  Silver: The Signal and the Noise,  McGrayne: The Theory That Would Not Die és Mlodinow Részeg bolyongása. Mindegyik kötet foglalkozik valamennyire a valószínűség interpretációival, de nem jut túl a frekventista vs szubjektivista értelmezés rövid bemutatásán. A valószínűség értelmezése egyre központibb problémát jelent a mai analitka-vezérelt korban, ezt világosan jelzik olyan döntéshozóknak szánt címek mint a Managin Uncertainty. Szabó Gábor kiválló munkája remekül összefoglalja a valószínűség értelmezésével kapcsolatos kérdéseket, méghozzá világos és érthető módon, habár az ismeretterjesztő könyvekkel ellentétben feltételezi, hogy olvasója rendelkezik alapos matematikai előismeretekkel.

• Szabó Gábor: A valószínűség interpretációi
• Typotex, 2013
• 226 oldal

 

Hofer-Szabó Gábor a magyar tudományfilozófia egy jeles képviselője. Az ELTE HPS és Logika Tanszékei és a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszéke szakmai körökben világhírű (és nem csak itthon világhírű), rendszeresen kerülnek ki jelentős publikációk az oktatóktól és hosszú évek kitartó munkája árán építettek fel egy nagyon termékeny közösséget, aminek legkézzelfoghatóbb produktuma a Theoretical Philosophy Forum. Így nem meglepő, hogy A valószínűség interpretációi egy nagyon alapos munka, ami kiemelkedik a hasonló művek közül (pl. Mellor Probability: A Philosophical Introduction vagy Gillies Philosophical Theories of Probability). Fontos megjegyezni, hogy ez a könyv nem ismeretterjesztő munka, feltételezi, hogy olvasója nem-triviális matematikai előismeretekkel rendelkezik. A formalizmusok ellenére nagyon gördülékeny a szöveg (már amennyire egy ilyen mű az lehet) és szépen építkezik az anyag menet közben. Ahogy egyre jobban átszövi a prediktív analitika az életünket, érdemes elgondolkodni a valószínűség természetén és ehhez nagyon jó alapot nyújt ez a könyv. Kedvcsinálónak az előszóból (a kiadó oldaláról átvéve):

 

Mit jelent az, hogy egy szabályos dobókockával a hatos dobás valószínűsége egyhatod? A kérdésre az alábbi paradigmatikus válaszok adhatók:

 

Klasszikus válasz: Mivel szabályos kocka esetén mindegyik oldal előfordulása egyenlően lehetséges, és az esetek közül nekünk csak az egyik kedvez, ezért a kedvező esetek és az egyenlően lehetséges esetek számának aránya egyhatod lesz, és ez a hatos dobás valószínűsége. 

Logikai válasz: A hatos dobás valószínűsége azért egyhatod, mert az a kijelentés, hogy az eredmény hatos lesz, egyhatod mértékben következik abból a kijelentésből, hogy a kockát eldobtuk, egy mindkét kijelentést tartalmazó nyelvben.

Szubjektivista válasz: Az, hogy a hatos dobás valószínűsége egyhatod, azt jelenti, hogy egyhatod mértékben hiszünk a hatos dobás eseményében.

Frekventista válasz: A hatos dobás egyhatod valószínűsége semmi mást nem jelent, mint hogy a hatos relatív gyakorisága közel egyhatod lesz a kockadobások egy elegendően hosszú sorozatában.

Propensity válasz: A hatos dobásnak azért egyhatod a valószínűsége, mert a kocka fizikai környezetével együtt rendelkezik azzal az egyhatod mértékű kauzális hajlammal, hogy egy adott dobás során hatos legyen.

 

A fenti válaszok a valószínűség öt legfontosabb filozófiai interpretációjának jegyében születtek. A könyv ezeket az interpretációkat igyekszik bemutatni és értékelni. Ismerteti továbbá a valószínűség fogalmának történeti kialakulását, illetve legjelentősebb paradoxonait, valamint rövid bevezetőt nyújt a filozófiai elemzés számára nélkülözhetetlen matematikai fogalmakba. A könyvet elsősorban a matematika és a fizika filozófiai alapjai iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk.

Könyvismertető: Zénón és a teknősbéka

A kívülállók általában vagy lenézik és teljesen életidegen dolognak tartják, vagy pedig valami nagyon elvont, kevesek számára érthető dolognak tartják a filozófiát. Nicholas Fearn a híres UCL-en tanult filozófiát, de újságíró lett, majd pedig remek ismeretterjesztő könyveket kezdett írni a filozófiáról. Nem olyan elvont (és valljuk be, a legtöbb ember számára érdektelen) kérdésekről szól a Zénón és a teknősbéka mint a preszókratikus filozófia forrásai, vagy Hegel és Kant rendszeres összevetése, hanem a módszeres gondolkodás eszköztárát mutatja be a szerző.

• Nicholas Fearn: Zénón és a teknősbéka
• Akadémiai Kiadó, 2012
• 240 oldal

Alapvetően mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Aki arra vágyik, hogy olyan eszmetörténeti tudásra tesz szert segítségével amit kedvenc kocsmájábn villogtatva minden bölcsészlány és/vagy fiú beleszerelmesedik, az inkább máshol kutakodjon. Annak aki szeret gondolkodni a saját, vagy az őt körülvevő kisebb, nagyobb közösség életén, szereti nem csak elfogadni a dolgokat, hanem egy kicsit mögéjük nézni, aki elmélázott már azon hogy miért olyan biztos hogy 2+2 az négy, annak letehetetlen ez a könyv. 

Nyelv és gondolkodás a paradigmák átfedő rendszerében

Fehér Krisztina írása

Kuhn nagy vitát kavart paradigmamodellje (1962/1984) a nyelvtudomány elméleti-historiográfiai érvelésébe csak meglehetős késéssel és szerény mértékben, ám mégis jellegzetesen (más diszciplináknál is megfigyelhető módon) épült be. Azok a nyelvészek ugyanis, akik egyáltalán reflektálnak a kuhni elképzelésre, többnyire kétféleképpen viszonyulnak hozzá.
Vannak, akik sarkítottan értelmezik a modell relativitását (az összemérhetetlenségi tételt), és olyannak látják, ami teret enged a kutatómunkából mellőzendő szubjektivitásnak, ezért azt egész egyszerűen elutasítják. Mások meg végletesen leszűkítik a paradigma fogalmát, aminek következtében szinte minden saját névvel rendelkező nagyobb iskola feltűnése tudományos forradalomnak minősül: mivel pedig az egyes irányzatok közti elméleti-módszertani összefüggések ilyen jellemzése végső soron csak terminológiájában különbözik a klasszikus pozitivista történeti leírásokétól, többen az így adódó paradigmák kommenzurábilis voltára hivatkozva kérdőjelezik meg a kuhni koncepció bármiféle nyelvészeti alkalmazhatóságát.

Könyvismertető: Philosophy of Science: A Very Short Introduction

Szeretjük azt hinni hogy a tudós objektíven csak is az igazságot kutatja, ebben pedig olyan következetes hogy még akár saját magát is feláldozza. Talán éppen ezért hiszünk abban hogy a tudományos tudás kitüntetett, nem csak megbízunk a tudományos eredményekre alapozott termékekben, de manapság már politikai döntések születnek rájuk alapozva, vagy legalábbis hivatkozva. A tudomány mindennapi életünk részévé vált, az iskolákban már egészen kis kortól tanítják, egyre több pénzt költünk (vagy legalábbis érezzük hogy kellene költeni) kutatásra és fejlesztésre. Talán nem árt egy kicsit mögé látni ezeknek a folyamatoknak, elgondolkodni azon hogy mit adhat a tudomány nekünk, mennyire megbízható, mennyire demokratikus minden esetben szakértőért kiáltani. Ez a rövid kis könyv remekül összefoglalja a tudomány filozófiai kérdéseit és megadja a keretet hogy alaposan elgondolkodjunk ezeken a kérdéseken.

• Samir Okasha: Philosophy of Science: A Very Short Introduction
• Oxfor University Press, 2002
• 160 oldal
• a kiadó oldala

Nyelvfilozófia - amit tudni illik

Habár én személy szerint nagyon szeretem a filozófiát, Feyerabend nézetét osztom mely szerint nem a tudomány iránt érdeklődő filozófusokra, hanem a filozófiára nyitott tudósokra van inkább szükségünk. Ennek szellemében most a Nyelvfilozófia - a nemzeti minimum poszt után a neten ingyenesen elérhető szövegeket ajánlok; nem hosszú könyveket, hanem rövidebb írásokat melyek körvonalaznak bizonyos problémákat, jelzik hogy nem minden fekete vagy fehér és nem utolsó sorban így vagy úgy de megváltoztatták a világot.

Könyvismertető: Reliable Reasoning - gépi tanulás mindenkinek

Manapság a gépi tanulás (leánykori nevén statisztikai tanuláselmélet) egyre elterjedtebb, érthető hát az igény arra hogy egy minnél közérthetőbb könyv segítségével ismerkedhessen meg alapfogalmaival a nagyérdemű. Nem szabad azonban összetéveszteni a bevezetést az ismeretterjesztéssel! Tudjuk hogy a matematikához (és a formális elméletekhez) nincs királyi út, mivel azonban a gépi tanulás már rég olyan területek ajtaján kopogtat mint a társadalomtudományok és a digitális bölcsészet szükség van egy könnyen emészthető bevezető könyvre. A most bemutatásra kerülő kötet ennek teljesen meg is felel, bónuszként pedig szabadon letölthető a nyomtatás előtti nyers verziója.

• Gilbert Harman - Sanjeev Kulkarni: Reliable Reasoning: Induction and Statistical Learning Theory
• MIT Press, 2007
• 114 oldal
• ingyenes, nyers verzió ezen a linken érhető el

Gondolkodó gépek 1.

A népszerű Jeopardy vetélkedőn aratott sikere után Watson bekerült a médiába és lassan mindenkinek van róla véleménye. Előkerültek ismét a gépek képességeit firtató kérdések, tényleg lehetnek-e annyira intelligensek mint az ember, vagy túlszárnyalhatják-e és a cyberpunk alkotásokban megjövendölt poszthumán jövő már itt jár a keretek alatt. A dolog pikantériáját az adja hogy az MIT nagyágyúi egy nem rég megrendezett szimpóziumon éppen azon keseregtek hogy valahol letértek az aranykorban kijelölt útról és újra kell indítani a mesterséges intelligencia kutatásokat. Akkor hogyan is állunk ezzel? Miért kesergünk, ha Watson nyert, a jövő pedig már itt is van.

Egy értelmetlen vita margójára: avagy miért nem kell a sztochasztikus vs szabályalapú vitában résztvennünk

Az érdeklődők is tisztában vannak azzal hogy a mesterséges intelligencia és a számítógépes nyelvészet története során először a sztochasztikus módszerek tűntek befutónak, majd a logikai és szabályalapú megközelítések lett egyeduralkodók egészen a kilencvenes évekig, majd a statisztikai nyelvfeldolgozás diadalmaskodott és napjainkban is megállíthatatlanul tör előre. Még szakmai berkekben is megfigyelhető egyfajta ellentét a szabályalapú és a sztochasztikus megközelítések hívei között. Azok akik bele mennek ebbe az egymásra mutogatásba és vitába azonban joggal vádolhatók felületességgel, mivel elfelejtik hogy mindkét megközelítés egy tőről fakad, de nem ugyanarról szól! Hogy ezt megvilágítsuk segítségéül hívjuk a matematika filozófiáját, a szemantikát, a szemantikus webet és a kilencvenes évek egyik rapcore bandáját is.

Könyvismertető: Karl Popper - Test és elme: Az interakció védelmében

Az okos mások hibáiból tanul, de azért legtöbben saját hibáinkból tanulunk. Most egy olyan könyvet ajánlunk olvasóink figyelmébe amely szembesít minket azzal a ténnyel hogy alapvetően problémákat oldunk meg, jól vagy rosszul, és ez köt minket össze, ezt tesz minket emberivé és ezért vagyunk többé-kevésbé racionálisak.  Olyan kérdésekre is választ kaphatunk hogy mi a nyelv szerepe a megismerés folyamatában és hogyan fejlődhetett ki egyáltalán ez a rendszer? Mindezt egy élvezetes, minden különösebb filozófiai előismeret nélkül is olvasható rövid kis kötetben találhatjuk meg.

• Karl Poper: Test és elme: Az interakció védelmébe
• Typotex, 1998 (első kiadás)
• a kiadó oldala a második kiadáshoz
• 174 oldal

Írástudók hajnala: innováció a médiában III. - Digitális mesék

Sorozatunkban továbbra is azt kutatjuk hogy miképp hat a digitális kor a Guttenberg-galaxisra. Nem a táblagépek és ekönyv olvasók harcáról fogunk szólni, hanem valami sokkal mélyebb dologról, arról miképp hat az új kor az íróra és az olvasóra. Az előző posztokban már foglalkoztunk azzal hogy a digitális korban hogyan néz ki egy szótár és mire jó azon kívül hogy egy-egy szó definícióját megadja, továbbá megvizsgáltuk hogy az adatok kora milyen kihívásokkal jár és milyen válaszok születtek erre. Most egy kicsit visszaveszünk a technikából és jó bölcsészekhez híven arra fókuszálunk hogy miképp viszonyulunk az új médiumhoz ill. miképp alakítja át ez narrációs technikáinkat.

Ismét a paradigmákról

Úgy tűnik tegnapi posztomra többen reagáltak, köszönöm szépen a leveleket (de megjegyezném hogy lehet kommentelni is ám!). Ugyanakkor elkövettem egy hibát, adottnak vettem hogy mindenki ismeri az általam csak gondolatindítónak említett vitát. Ezért most rövide összefoglalnám Gibson és Fedorenko érveit a grammatkalitási ítéletek ellene, ill Culicover és Jackendoff ellenérveit, no meg egy kicsit kiegészíteném a saját gondolataimmal a dolgot.

Kell-e nekünk paradigma?

A napokban érdekes vita bontakozott ki a twitterszférában Melodye Dye alias @moximer Let's stop mistaking 'thought experiments' for science posztja kapcsán. A régi racionalizmus vs empirizmus kérdés merült fel metodológiai köntösben: elfogadhatóak-e a nyelvész grammatikai ítéletei? Vannak akik kétségbe vonják a korpusznyelvészet korlátlan megbízhatóságát (pl @asayeed), mások szerint szigorúan empirista alapon kell állnunk (pl. Jeremy Kahn alias  @trochee - vele készített interjúnkat elolvashatod itt) én azonban amellett szeretnék röviden érvelni hogy a nyelvészet nem természettudomány, nem is lesz az soha és ez így jó!

Nyelvi relativizmus, avagy hatással van-e nyelvünk gondolkodásunkra II.

A sorozat előző részében körül jártuk a nyelvi relativizmus gyökereit és rámutattunk arra hogy ennek gyakorlati vetületei is van a számítógépes nyelvészetben ahova a sztochasztikus vs. szabály alapú megközelítés vitájaként került át. Napjainkban a relativizmus erős változatát szinte mindenki elveti, azonban Lera Boroditsky eredeti kísérletekkel próbálja meg bemutatni hogy bizonyos területeken igen is nagy hatással van nyelvünk gondolkodásunkra, Daniel Everett pedig rámutat arra hogy a nyelvi képességek nagyban kulturálisan determináltak (és talán a nyelv független elménk rekurzív képességeitől is). Természetesen ezek a kutatások önmagukban is érdekesek (mivel sok dolgot elárulnak rólunk), azonban van egy gyakorlati vetületük is, hiszen rávilágítanak arra hogy talán nem kezelhetők a nyelvek egy egységes keretben, továbbá az interakciódizájn területén is figyelmet érdemel az a tény hogy nyelvünk hatással van arra miképp érintkezünk a minket körülvevő világgal.

Nyelvi relativizmus, avagy hatással van-e nyelvünk gondolkodásunkra I.

Sokan ismerik a városi legendát hogy az eszkimók a hóra húsz vagy n szóval is rendelkeznek, mi meg csak eggyel. Ugyebár az eszkimók ott fent északon havas környezetben élnek, a hó annyira átjárta mindennapjaikat hogy temérdek szót alkottak rá, mi meg nem. Ez így nem igaz (l. itt), de a nyelvi relativizmus tétele megér egy posztot, hiszen nem rég a The Economist Debates sorozatában Lera Boroditsky és mark Liberman cserélt eszmét erről. És persze gyakorlati következményei is vannak annak hogy mennyire érvényes ez a tétel!

Schmitt Pál, Wittgenstein és az infógrafika

Mielőtt azt hinné a kedves olvasó hogy a politikáról lesz szó, szólok hogy nem. A köztársaság elnöke beszédet mondott, a Social Times pedig a Many Eyes használatával készített egy szövegfelhőt, gondolván hogy így megkönnyíti az elemzők dolgát. Nagyon reméljük hogy a megszólítottak nem kezdtek el rögvest dolgozni a szép új eszközzel. Hogy miért? Erről szól ez a poszt. A vizualizáció szép, jó és hasznos, csak tudni kell mire való, mik a korlátai és hogyan értelmezhetjük. Ebben segít nekünk egy kicsit Wittgenstein.

Tudományfilozófia és szemantikus web

A szemantikus web ambiciózus programja azt célozza meg hogy az interneten minden dokumentum tartalmazza saját alapvető interpretációját is. Ez a távoli cél ami még várat magára, ám egyre több tudományterület ontológiája készül el és egyre több terültről áll rendelkezésünkre ún Linked Data (ami nem más mint egy olyan adathalmaz amihez csatolták elemei interpretációját is - de ez nem egy szakszerű definíció). Így felmerül a kérdés, ha adott az ontológia és egy adathalmaz, kell-e még nekünk kutató? Az ontológiát és az érvényes következtetések szabályait alkalmazva lehetséges-e új, eddig még nem ismert összegfüggéseket találni automatizált módon?

Könyvajánló: Logika és tudományelmélet mindenkinek

Szépfalussy Enikő vendégposztja
Amennyire szép és hasznos dolog a logika, annyira nehéz is. Mi logikusok szeretjük azt hinni hogy pofon egyszerű és nem értjük miért olyan nehéz akár természettudományos háttérrel rendelkező embereknek is megérteniük a legalapvetőbb logikai fogalmakat is. Ahelyett hogy az oktatás színvonalát okolnánk inkább arra kellene koncentrálnunk miképp tehetnénk hozzáférhetőbbé és érthetőbbé tudományunk alapjait és eredményeit. Nagyon örültem amikor rátaláltam Zoli blogjára, és hasznosnak találtam logikai könyvajánlóit, csak egy dolgot hiányoltam, az abszolút kezdők számára íródott könyveket.

Az adatok megmagyarázhatatlan természete

"For those who were hoping that a small number of general rules could explain language, it is worth noting that language is inherently complex, with hundreds of thousands of vocabulary words and a vast variety of grammatical constructions. Every day, new words are coined and old usages are modified. This suggests that we can’t reduce what we want to say to the free combination of a few abstract primitives." Halevy, Norvig, Pereira: The unreasonable Effectiveness of Data

Előző posztjaimban az adatok tudományával foglalkoztam és a visszajelzések alapján sokak érdeklődését felkeltettem. Mielőtt azonban a szögre akasztanánk megszokott eszköztárunkat, egy kicsit gondolkozzunk el az adatok természetéről.

Van-e (számítógépes) nyelvészeti paradigma?

Kuhn paradigma fogalmát nem tudjuk a társadalom- és humán tudományokra egy az egyben ráhúzni, és egy kicsit értelmetlennek tűnhet ezt erőltetni amikor a nyelvészet maga is úgy tűnik hogy ezer megközelítést fogad el. Azonban (szerintem) megmozdult valami!

Akit érdekel jobban mi is az a paradigma, az olvassa el Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete c. kiváló művét. Én nagyon hevenyészett módon így jellemezném a fogalmat:

1. szabályok egy tudományterület problémáinak vizsgálatára
2. kommunikációs protokollok (hogyan mutatunk be egy problémát, tálaljuk annak megoldását, milyen folyóiratokat járatunk, konferenciázás stb)
3. indokrinációs utak (kit tekinthetünk az adott tudomány művelőjének?, mit fedjen egy-egy képzési szint az egyetemeken stb)

Ez persze nem egy pontos definíció, de fogadjuk el most egy kicsit. A nyelvészetben szerintem az első pontban nem tudunk megegyezésre jutni. Annyi megközelítés létezik, ahány nyelvész, de legalábbis ahány tanszék. Szerintem ez önmagában nem lehet probléma, hiszen a fizika vagy a természettudományok is rengeteg kis részterületre "estek szét" és talán nincs senki aki egyben tudná látni már a "tudományt". De akkor mi adja ki azt hogy valakit egyszerűen fizikusnak titulálunk és nem terjedelmesen részecske- vagy vagy szilárdtest- nano- stb. fizikusnak. Persze, sokszor ezt a hosszú terminust is alkalmazzuk, de a közembernek csak simán fizikusok.

Én a kettes és hármas pontokban látom azt ami összeköti őket. Egyrészt az indokrináció bevett, a világban szinte mindenhol elfogadott tankönyveken alapul, a tantervek kb. azonosak (eltérés az adott tanszéken oktató emberek kutatási területéből adódik, hiszen választható és magasabb stúdiumok nyilván ebből az irányból lehetségesek csak). De a közös alap megteremti a közös kommunikációs csatornákat, és persze ez visszafelé is igaz.

A nyelvészet területén azonban szerintem más a helyzet. Persze vannak nagy nyelvészeti konferenciák, lehet menni nyári egyetemekre, fasza folyóiratok is akadnak amik nem szűkítik le magukat egy-egy alterületre, és mindenki kedvence a LINGUIST List tényleg mindenről beszámol minden területről (nyelvfilozófiától a fonetikáig tényleg mindenről).

De mi a helyzet az indokrinációval? Nos ez zűrösebb terület! Vannak ugye a nyelvszakosok (ide értve a magyarosokat is), meg a sima nyelvészeket. De vannak akik pszichológiát tanulnak vagy számítástudományt és aztán lesznek nyelvészek. Szerintem ez gyönyörű dolog! De nem szabad elfelejteni hogy ennek veszélyei is vannak!

Ahhoz hogy megtaláljuk a közös hangot, kell egy közös alap. A tudomány nem csak a tudás összehalmozása, hanem kultúra is. De lehet-e ebben a szépséges káoszban rendet rakni? Kell ez nekünk? Az én válaszom egy határozott igen. Nem kell elsorvasztani a sokszínűséget, de egy minimumot meg kell határozni. Ez persze lehet bővíteni (pl alap- mester és PhD képzésre bővítgetni), de ez nem szükségszerű, sőt néhány részt felesleges ahogy egyre jobban szakosodunk.

Itt az én listám:

1. Alapvető valószínűségszámítás és statisztika
2. Gráfelméleti alapok
3. Logika és naiv halmazelmélet
4. Minimális programozási ismeretek egy OO nyelvben
5. Korpusznyelvészet és nyelvészeti adatbázisok ismerete
6. Kísérleti nyelvészet
7. Szakmai ismeretek (kutatás etika, a szakma szerepe, szakmai szervezetek stb)
   

Ezt persze ki lehet egészíteni szintaxissal és szemantikával. Vagy éppen egy adott nyelv történeti leírásával, tipológiával stb. De ne felejtsük el hogy egy olyan minimumot keresünk amit egy képzeletbeli pszichológia szak "pszicholingvisztika specializációját" ill egy számítástudomány szak "számítógépes nyelvészet" szakirányát is képviselhetik. Nyilván nem lehet egyszerre bepasszírozni ennyi mindent egy már meglévő szakba, de erről a palettáról lehet válogatni.

Úgy gondolom amíg nincs meg legalább egy minimális közös alap, vagy amíg mindenki magának szedegeti azt össze, addig nem beszélhetünk paradigmáról (az én használatomban). Hogy ez baj-e, azt nem tudom, csak érzem. A poszt végén ajánlott két cikk rámutat ennek hiányára és hátulütőire.

A poszt megírását az alábbi két írás ihlette:
Ted Pedersen: Empiricism Is Not a Matter of Faith, Computational Linguistics September 2008, Vol. 34, No. 3: 465–470.
Stefan Th. Gries: Methodological skills in corpus linguistics: a polemic and some pointers towards quantitative methods

Nyelvfilozófia - a nemzeti minimum

Az olvasói keménymag (Anita és Zsolt) kérésének teszek most eleget és megpróbálom összeszedni mit is illik/kellene/jó tudni nyelvfilozófiáról annak akit érdekel a nyelv. Mielőtt azonban belekezdesz az olvasásba, alapvető logikai ismeretek szükségesek a témához (szóval ha ezek hiányoznak irány a könyvtár/bolt/net és szerezd be a BML-t, ha módod van rá, a régebbi kiadás jobb mivel tartalmazza Máté András történeti összefoglalóját).

Általános bevezetők
A nyelvfilozófia iránt érdeklődő olvasónak nagy szerencséje van hogy magyar, két páratlanul jó könyv áll ugyanis a rendelkezésére. Az egyik nemes egyszerűséggel Nyelvfilozófia címmel bír (Farkas Katalin és Kelemen János szerzők nemzetközileg tényleg jegyzett és ismert figurák). Nem tudok mást mondani, itt kezd el az ismerkedést ezzel a szép tudománnyal. Ez a kötet a modern, tkp. Frege-től napjainkig, nyelvfilozófiát mutatja be érthetően és szerintem olvasmányosan. Nem egy kalandregény, de unatkozni nem fogsz ha olvasod. Nem fog sok időt elrabolni tőled és tényleg megismered az alapokat. Mivel minden tudománynak van története, a nyelvfilozófiának is. A reáliák felől érkezőknek néha furcsa, de a filozófiában az a helyzet hogy Arisztotelész még mindig kurrens szakirodalom és a filozófia ismerete feltételezi a filozófia történetének ismeretét is. Éppen ezért jó ha elolvasod Kelemen A nyelvfilozófia rövid története Platóntól Humboldtig c. rövid könyvét. Ez kontextusba helyezi az előző könyvet és tényleg rövid, egy délutánt megér.

Primer szövegek
Itt is szerencsés a magyar anyanyelvű olvasó, a legfontosabb primer szövegek kiváló fordításban érhetők el. Sokat gondolkodtam azon mit is jelent ez a minimum. Ami itt következik, nagyon szubjektív és szeretném ha házi feladatként használnád a Google-t. Keress rá hol mit olvasnak egy nyelvfilozófia kurzuson és ha valami megfog az olvasmánylistáról, olvasd azt el! Az itt következő rövid tanulmányok gyűjteményes kötetekben lelhetők fel, ezért ha az adott kötet nálad van, olvass nyugodtan mást/mást is el belőle. Akkor lássuk:

Frege: Jelentés és jelölet in. Gottlob Frege: Logikai vizsgálódások, Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
Számomra a modern logika természetes nyelvi alkalmazásának eddigi legeredetibb és legjobb példája. A szerző amúgy a modern logika atyja!

Tarski Az igazság fogalma a formalizált nyelvekben in Bizonyítás és igazság, Gondolat Kiadó, Budapest 1990
Szintén fontos a természetes nyelvekkel foglalkozók számára mivel a tárgynyelv-metanyelv megkülönböztetés és az igazság fogalmát itt vezeti be Tarski. Igaz sok vitára ad majd ez okot, de ez a kályha ahonnét elindult minden.

Quine Az empirizmus két dogmája in Forrai Gábor – Szegedi Péter (szerk.) Tudományfilozófia, Budapest: Áron Kiadó, 1999
Quine Visszatekintés a “Két dogmára” in W.v. Quine A tapasztalattól a tudományig, Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
Ez a kis cikk és a visszatekintés nekem egy kis egzisztenciális sokkot okozott anno és elhittem hogy nincs szemantika. Érdemes elolvasni a gyűjtemény többi darabját is! Nagyon szeretem Quine irományait, mivel komolyan elgondolkodtatnak a szemantika alapjairól.

Ennyi telt tőlem. Szívem szerint írtam volna egy végtelen listát, de most azt tartottam észben hogy egy nem filós hallgató vagy egy már dolgozó ember aki hirtelen tudni akar valamit a témáról gyorsan tájékozódhasson. Ha hozzászólnál, írj bátran megjegyzés vagy mail-t!