Fonémák és hasonulások?

Fehér Krisztina írása

Bár a fonéma általánosan használt fogalom a nyelvtudományban, korántsem problémátlan. Az ezzel kapcsolatos paradoxonok ugyanakkor egyáltalán nem lényegtelenek: nyilvánvaló, hogy ha egy nyelvészeti elméletben már az alapvető fogalmak értelmezése is ingatag, az ezekre ráépülő további ismeretekkel kapcsolatban is joggal vethetők fel elbizonytalanító kérdések.

A nyelvtudomány fonémafelfogásának nehézségeit, illetve ennek modellezési következményeit az alábbiakban az ún. hasonulások példáján keresztül igyekszem tézisszerűen felvázolni, erre támaszkodva pedig valamiféle megoldási javaslatot körvonalazni.

Nyelvi modellek

Nyelv és gondolkodás a paradigmák átfedő rendszerében

Fehér Krisztina írása

Kuhn nagy vitát kavart paradigmamodellje (1962/1984) a nyelvtudomány elméleti-historiográfiai érvelésébe csak meglehetős késéssel és szerény mértékben, ám mégis jellegzetesen (más diszciplináknál is megfigyelhető módon) épült be. Azok a nyelvészek ugyanis, akik egyáltalán reflektálnak a kuhni elképzelésre, többnyire kétféleképpen viszonyulnak hozzá.
Vannak, akik sarkítottan értelmezik a modell relativitását (az összemérhetetlenségi tételt), és olyannak látják, ami teret enged a kutatómunkából mellőzendő szubjektivitásnak, ezért azt egész egyszerűen elutasítják. Mások meg végletesen leszűkítik a paradigma fogalmát, aminek következtében szinte minden saját névvel rendelkező nagyobb iskola feltűnése tudományos forradalomnak minősül: mivel pedig az egyes irányzatok közti elméleti-módszertani összefüggések ilyen jellemzése végső soron csak terminológiájában különbözik a klasszikus pozitivista történeti leírásokétól, többen az így adódó paradigmák kommenzurábilis voltára hivatkozva kérdőjelezik meg a kuhni koncepció bármiféle nyelvészeti alkalmazhatóságát.