Az okos mások hibáiból tanul, de azért legtöbben saját hibáinkból tanulunk. Most egy olyan könyvet ajánlunk olvasóink figyelmébe amely szembesít minket azzal a ténnyel hogy alapvetően problémákat oldunk meg, jól vagy rosszul, és ez köt minket össze, ezt tesz minket emberivé és ezért vagyunk többé-kevésbé racionálisak. Olyan kérdésekre is választ kaphatunk hogy mi a nyelv szerepe a megismerés folyamatában és hogyan fejlődhetett ki egyáltalán ez a rendszer? Mindezt egy élvezetes, minden különösebb filozófiai előismeret nélkül is olvasható rövid kis kötetben találhatjuk meg.
- Karl Poper: Test és elme: Az interakció védelmébe
- Typotex, 1998 (első kiadás)
- a kiadó oldala a második kiadáshoz
- 174 oldal
A könyv hátlapján remekül összegezték a kötet tartalmát, mivel mi magunk sem tudnánk jobban és tömörebben elmondani a lényeget, álljon itt is ez a szöveg: " A könyv azon az előadás-sorozaton alapul, amelyet Karl Popper a test-elme problémáról 1969-ben az Emory Egyetemen tartott. Ebben az elme-test interakciónak egy olyan elméletét fejti ki, amely összefügg az evolúciós kialakulással, az emberi nyelvvel, és azzal, amit a 60-as évek közepe óta „3. világnak" nevez. Szisztematikusan kell haladnunk, és először meg kell ismerkednünk azokkal a fogalmakkal, amelyek az elmélet bemutatásához szükségesek. Ezek: a szubjektív és az objektív tudás gondolata, a „három világ" elmélete és némi ismeret az evolúcióról, az emergenciáról és a nyelv funkcióiról. A 3. világ minden szempontból a test-elme probléma megközelítésének lényegi részét jelenti a szerző számára, és tétele dióhéjban így foglalható össze: a test és az elme kapcsolatának megértéséhez először is fel kell ismernünk az objektív tudásnak, mint az emberi elme objektív és autonóm alkotásának létezését, és annak módjait, ahogy ezt a tudást a kritikai problémamegoldás szabályozórendszereként felhasználjuk."
Mielőtt a filozófiában nem járatos olvasó lemondana arról hogy időt és energiát fektessen a könyv elolvasásába szeretnénk megnyugtatni hogy a nagy szavak nem érthetetlenek. Popper előadásait általános közönségnek tartotta (filozófusok, bölcsészek, orvosok stb) és nagyon körültekintően érthető példákkal illusztrálta mondanivalóját. A szakzsargon minimális, és a kötet stílusa nagyon közel áll a beszélt nyelvhez (ok, nem a hétköznapi beszédhez, hanem pl. az egyetemi közegben megszokott szinthez), az utolsó előadás kivételével minden fejezet után a hallgatóság kérdéseit és Popper válaszait is elolvashatjuk. Nekem ez nagyon tetszett, egyrészt választ kaphattam saját kérdéseimre is, másrészt pedig egy kicsit tényleg úgy érezhettem magam hogy részese vagyok az előadásnak (és szerettem volna én is megkérdezni Poppert!).
De miért fontos nekünk mindez? Nem árt a szakmai dolgok mellett egy kis személet módot is tanulni. A tudomány fejlődése kísérleteke sorozata, ennek fontos része a hiba is! Tanulhatunk abból ha egy próbálkozás nem jó, és ez nem csak a tudományra igaz, hanem hétköznapi életünkre, egészen attól hogy ahhoz hogy a gép előtt üljünk és elolvassuk ezt a kis posztot egy PhD értekezés megírásáig mindenhez problémák ezreit oldjuk meg, de sohasem elsőre. Ez pedig úgy lehetséges hogy létrehoztuk a racionalitás világát! Ebben nyelvünknek nagy szerepe van, a nyelvvel való tudományos foglalkozás pedig végső soron egy metateória a test és elme viszonyáról! Gondoljunk csak bele amikor a Montague és a disztribúciós szemantika szembeállásáról beszélünk implicite az Popper által első és harmadik világnak nevezett területek kapcsolatáról alkotott elképzeléseinket is kifejezzük. Kevesebb mint kétszáz oldal (egy délután?) nem ad választ minden kérdésre, sőt talán többet vet fel mint amit megválaszol, de ha értelmiségiek akarunk lenni és nem csak szakbarbárok nem nagy áldozat és szórakozásnak sem utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése