Könyvismertető: Clojure in Action

Az elmúlt pár évben egyértelműen megnőtt az érdeklődés a funkcionális programozási nyelvek iránt és ez összekapcsolódott a JVM nyelvek körüli felhajtással is. Míg a Marin Odersky vezetésével az EPFL-en kifejlesztett Scala egy alapvetően objektum orientált nyelv ami magába olvasztja a funkcionális paradigma javát, a Clojure visszatért a második legöregebb nyelv, a Lisp, által követett nem tisztán funkcionális stílushoz. Habár a Scala olyan nagy ágyúknál van használatban mint a Twitter, a Wordnik vagy az Uberblic, a FlightCaster (és Bradford Cross legendás, már megszűnt Measuring Measures blogja) és a Factual sikerei bebizonyították hogy a Clojure kifejezetten alkalmas a napjainkban meghatározó vonalat képviselő ún. research driven data startupok problémáinak megoldására. A kiadók persze próbálják meglovagolni a fokozódó érdeklődést több-kevesebb sikerrel, azonban ez nem könnyű egy JVM nyelv esetében sem. A Clojure közelébe kétféle ember kerül általában, Java vagy Lisp (vagy más funkcionális nyelv iránt érdeklődő) programozó. Vitathatatlan tény hogy a Java háttérrel rendelkezők vannak többségben, őket remekül ki is szolgálják az eddig megjelent könyvek, ellenben Rathore olyan könyvvel ajándékozta meg a közönséget amit a Lisperek is haszonnal forgathatnak.

• Amit Rathore: Clojure in Action
• Manning Publications, 2011
• 432 oldal
• a kiadó oldala a könyvhöz

Nehéz belőni kik forgathatják haszonnal a könyvet. A Clojure nem kezdőknek való, a fejlesztői környezet tisztességes beállítása is kemény feladat elsőre. Továbbá általános probléma hogy a programozási könyvek előszeretettel elfeledkeznek a dolog gyakorlati oldaláról ti. a nyelv apró nüanszainak ismertetésére koncentrálnak ahelyett hogy átfogó képet adnának az adott nyelven folyó munkafolyamatnak (tesztelés, projekt automatizálás, IDE integráció stb.). Így nem elég hogy a funkcionális paradigmával és/vagy a JVM-mel kell egyszerre ismerkedni, valahogy össze kell szedegetni a morzsákat arról is hogy hogyan dolgozunk Clojure-rel (pl. az emacs, slime, leiningen hármas). Így én első sorban azoknak ajánlom a könyvet akik már valamennyire kiismerik magukat ezen a téren, ismerik valamennyire a Java-t (minimális tapasztalat elengedhetetlen, én pl. kb. értem valamennyire, de a generics és collections témáknál feladtam) van némi programozási tapasztalatuk (akár Javaban, vagy más OO nyelvben) és foglalkoztak már funkcionális programozással (a Common Lisp ismerete előny, a Scheme/Racket majdnem annyira jó, a Haskell elmegy). Továbbá kellő érdeklődés és nagy adag kitartás kell még - senki ne várja hogy hamar végez a könyvvel, vagy hogy nem kell Google-t használnia, kiegészítő információkat beszereznie. Szintén kellő elszántság szükségeltetik saját mini projektek kiötléséhez, mivel feladatok nincsenek a kötetben.

Akik erős Java háttérrel rendelkeznek, azoknak ajánlom Stuart Halloway (a nyelv atyja) Programming Clojure könyvét inkább. VanderHart és Sierra Practical Clojure kötete nagyon jó és alapos, de nem annyira mély mint a Clojure in Action (tipp; ha nagyon nem érti az olvasó Rathore-t, akkor előtanulmánynak ez a legjobb). Aki már ismeri a Clojure-t, az Fogus és Houser The Joy of Clojure-ét jobban kamatoztathatja.

Ennyi felvezetés után nézzük hogyan is épül fel a kötet. A két rész, Getting Started és Getting Real, tizenöt fejezetet tartalmaz. Az első megpróbálja a kettős eredetet körüljárni, ami nem könnyű feladat, de kb. megoldotta szerző. A második fejezet egy Clojure gyorstalpaló, nem hiszem hogy sokat mond annak aki még nem találkozott Lisp-el. A buli ezek után viszont elkezdődik. A harmadik fejezet (Building blocks of Clojure) a függvények, namespaces, scope jegyében telik, a negyedik az ún. multimethodsok világába vezet minket be (ami a polimorfizmus egyik válfaja). Az ötödik fejezet a Java interoperabilitással foglalkozik, ami a nyelv igazi előnye - minden rendes Java könyvtárat használhatunk Clojure-ben! A hatodik fejezet a konkurens programozásról szól számomra meglepően rövid, különösen annak tükrében hogy a Clojure-ben megvalósított verziót sokan dicsérik. A hetedik fejezettel zárul az első rész, nem csoda hogy ez amolyan felvezető a makrókról amik elengedhetetlenek a terület specifikus nyelvekhez.

A második részben gyakorlati és haladóbb témákkal találkozhatunk. Rögtön teszt vezérelt fejlesztéssel indít a nyolcadik fejezet, majd az SQL és noSQL adatbázisokkal való együttműködésről kapunk hasznos információkat. A tizedik fejezet a weprogramozás alapjaival, a tizenegyedik pedig a skálázhatósággal foglalkozik. Talán nem véletlen hogy az adatfeldolgozás külön fejezetbe került. Számomra meglepő hogy a tizenharmadik fejezetig nem kerülnek elő a haladóbb funkcionális fogalmak, mint a magasabb rendű és curry-zett függvények. Ezután egy kis típuselmélet következik, hiszen a Java-val ellentétben a Clojure dinamikus típusokkal dolgozik (de "bekapcsolható" a típus rendszer). Zárásképpen a makrók és a domain specifikus nyelvek kerülnek elő ismét.

A könyv nagyon informatív - néhol talán túlságosan is - de a nyelvezete néha szerintem dagályos. Amennyire örültem hogy helyet kaptak benne gyakorlati kérdések, annyira hiányoltam hogy valamennyire bemutassa a Clojure workflow-t végre valaki. Kezdő lépésnek remek, különösen azoknak akik nem Java guruk.