A nyelvtanok adekvátsági szintjeit, a helytállóság három szintjét fogjuk érinteni. A három szintet egyenként definiáljuk és párhuzamba állítjuk a példa kedvéért a transzformációs generatív nyelvészet válaszaival. Ezzel kicsit közelebb kerülünk a transzformációs generatív nyelvészethez és kezünkbe kerülnek azok a helytállósági kritériumok, amelyeket érdemes minden új nyelvelmélet, nyelvleírási modell esetén elővennünk és megvizsgálnunk.
A nyelvtanok adekvátsági (helytállósági) szintjeinek vizsgálatát minden új nyelvtan, nyelvleírási modell megismerése során érdemes körbejárni. Érdemes megnézni és megválaszolni a kérdéseket, hogy vajon az új modell, rendszer milyen választ kíván azokra a kérdésekre adni, amely olyan témákat ölelnek fel, mint az ember és a nyelv, vagy a nyelvtan és nyelv kapcsolata. Ez a vizsgálat segíthet számunkra, hogy jobban megértsük, hogy az új leírási forma miként illeszkedik az eddig megismert rendszerek közé, segít tőlük elválasztani, és nem utolsó sorban, élesen a szemünk előtt lesz az új határai és lehetőségei.
Az adekvátsági szintek
A megfigyelés szintje
Ez a szint a leírásnak azt a tulajdonságát vizsgálja, hogy jól írja-e le az adott nyelvközösség helyes mondatait. Ide tartozik például a jólformált mondatok. A nyelvleírásnak tehát számot kell adnia arról, hogy a leírás tényleg képes-e kiválogatni az összes lehetséges mondat közül azokat, amelyeket a beszélők jólformáltnak ítélnek. Ez egyfajta „elősorolást” is magába foglal, kvázi hierarchiát, hogy mely mondatok minősülnek elfogadhatónak, melyek talán elfogadhatónak, és melyek helytelennek.
A leírás szintje
Ez a szint feltételezi a megfigyelési adekvátságot. De ezen kívül fontos, hogy az adott nyelv mondatainak a szerkezetét is magába foglalja. A beszélők intuícióinak megfelelően írja le a nyelv szerkezetét. Itt jelennek meg a szerkezeti leírások és a mondatok közti összefüggés, párhuzamba állításuk.
A magyarázat szintje
A magyarázat szintjén helytálló a nyelvelmélet, ha leírás szintjét adekvát - tehát a megfigyelés szintjén is. Ez a helytállósági kritérium már a plauzibilitást is vizsgálja. Azt, hogy a nyelvelmélet elfogadható és valószínű modellje-e a nyelvnek. Valós-e az a hozzáállás, modell, paradigma, amelybe helyeztük a nyelvvizsgálatot?
A transzformációs generatív nyelvtan szintjei
Az előző részben röviden áttekintettük a helytállósági kritériumokat. Röviden definiálva és utalva arra, hogy melyik szint a nyelvleírás melyik szintjéhez áll közel. A definiálások után most vegyünk egy példát, a transzformációs generatív nyelvtant. A nyelvtan válaszait a különböző szinteken.
A megfigyelés szintje
A transzformációs generatív nyelvtanok a megfigyelés szintjén, a mondatok felszíni szerkezetéről képes eldönteni, hogy azok a vizsgált nyelv részei-e. Ezeket képes jólformáltásági kritériumok elé állítani és kiválogatni csak a jólformált mondatokat.
A leírás szintje
A leírás szintje tartalmazza a megfigyelés szintjét is, de továbbá képes párhuzamot állítani a mondat szerkezete és a kijelentések között. Minden kijelentéshez tud egy megfelelő szerkezetet rendelni. Ezzel nem csak képes felismerni a jólformált grammatikus mondatokat (megfigyelés szintje), hanem képes azokat generálni is. Ezzel nem csak felismerhetőségük, hanem előállítási lehetőségeit is tárgyalja és vizsgálja.
A magyarázat szintje
A magyarázat szintjén szokott az első probléma adódni a transzformációs generatív nyelvtanok megismerésénél. Az olvasónak is eszébe juthat, hogy az a nézet, hogy az ember nyelvtudását újraíró-szabályok halmazának felel meg: nagyon mellé lőtt a valóságnak. Nem feltételezhetjük és nem is feltételezi senki, hogy az ember úgy működne, mint egy gép. Nem úgy kezdünk el válaszolni a barátunknak, ahogy nem úgy kezdtem el írni én sem, hogy először vettem az S fráziscímként és ebből levezettem a mondat felszíni szerkezetét.
Az ötlet más. Az ötlet az, hogy nem azt modellálja ez a nyelvelmélet, ami az emberi elmében lezajlik. Nem azt feltételezi, hogy az ember a világon a legracionálisabb elme, hanem a célja, a magyarázat szintje itt a nyelv és nyelvtan között húzódik. A különbség az, hogy nem az emberi gondolkodásnak kíván modellt állítani, hanem „csupán” a nyelvtan és nyelv modelljének. Ez a modell viszont már plauzibilis. Helytálló és hihető, hogy a nyelvtan úgy viszonyul a leírandó nyelvhez, hogy vesszük az S címkét és ebből levezetjük a felszíni szerkezetet.
Összefoglaló
A helytállósági, adekvátsági szinteket jártunk körbe. A definiálásuk után egy példát tekintetünk át, ahogy a generatív transzformációs nyelvelmélet megfelel a definiált szinteknek. Példaként és érdekességként. Főként a magyarázat szintjét érintettük, ahol egy általános tévedés és félreértelmezést igyekeztünk kiköszörülni.
A nyelvtanok adekvátsági (helytállósági) szintjeinek vizsgálatát minden új nyelvtan, nyelvleírási modell megismerése során érdemes körbejárni. Érdemes megnézni és megválaszolni a kérdéseket, hogy vajon az új modell, rendszer milyen választ kíván azokra a kérdésekre adni, amely olyan témákat ölelnek fel, mint az ember és a nyelv, vagy a nyelvtan és nyelv kapcsolata. Ez a vizsgálat segíthet számunkra, hogy jobban megértsük, hogy az új leírási forma miként illeszkedik az eddig megismert rendszerek közé, segít tőlük elválasztani, és nem utolsó sorban, élesen a szemünk előtt lesz az új határai és lehetőségei.
Az adekvátsági szintek
- A megfigyelés szintje (observationally adequate )
- A leírás szintje (descriptively adequate)
- Magyarázat szintje (explanatorily adequate)
A megfigyelés szintje
Ez a szint a leírásnak azt a tulajdonságát vizsgálja, hogy jól írja-e le az adott nyelvközösség helyes mondatait. Ide tartozik például a jólformált mondatok. A nyelvleírásnak tehát számot kell adnia arról, hogy a leírás tényleg képes-e kiválogatni az összes lehetséges mondat közül azokat, amelyeket a beszélők jólformáltnak ítélnek. Ez egyfajta „elősorolást” is magába foglal, kvázi hierarchiát, hogy mely mondatok minősülnek elfogadhatónak, melyek talán elfogadhatónak, és melyek helytelennek.
A leírás szintje
Ez a szint feltételezi a megfigyelési adekvátságot. De ezen kívül fontos, hogy az adott nyelv mondatainak a szerkezetét is magába foglalja. A beszélők intuícióinak megfelelően írja le a nyelv szerkezetét. Itt jelennek meg a szerkezeti leírások és a mondatok közti összefüggés, párhuzamba állításuk.
A magyarázat szintje
A magyarázat szintjén helytálló a nyelvelmélet, ha leírás szintjét adekvát - tehát a megfigyelés szintjén is. Ez a helytállósági kritérium már a plauzibilitást is vizsgálja. Azt, hogy a nyelvelmélet elfogadható és valószínű modellje-e a nyelvnek. Valós-e az a hozzáállás, modell, paradigma, amelybe helyeztük a nyelvvizsgálatot?
A transzformációs generatív nyelvtan szintjei
Az előző részben röviden áttekintettük a helytállósági kritériumokat. Röviden definiálva és utalva arra, hogy melyik szint a nyelvleírás melyik szintjéhez áll közel. A definiálások után most vegyünk egy példát, a transzformációs generatív nyelvtant. A nyelvtan válaszait a különböző szinteken.
A megfigyelés szintje
A transzformációs generatív nyelvtanok a megfigyelés szintjén, a mondatok felszíni szerkezetéről képes eldönteni, hogy azok a vizsgált nyelv részei-e. Ezeket képes jólformáltásági kritériumok elé állítani és kiválogatni csak a jólformált mondatokat.
A leírás szintje
A leírás szintje tartalmazza a megfigyelés szintjét is, de továbbá képes párhuzamot állítani a mondat szerkezete és a kijelentések között. Minden kijelentéshez tud egy megfelelő szerkezetet rendelni. Ezzel nem csak képes felismerni a jólformált grammatikus mondatokat (megfigyelés szintje), hanem képes azokat generálni is. Ezzel nem csak felismerhetőségük, hanem előállítási lehetőségeit is tárgyalja és vizsgálja.
A magyarázat szintje
A magyarázat szintjén szokott az első probléma adódni a transzformációs generatív nyelvtanok megismerésénél. Az olvasónak is eszébe juthat, hogy az a nézet, hogy az ember nyelvtudását újraíró-szabályok halmazának felel meg: nagyon mellé lőtt a valóságnak. Nem feltételezhetjük és nem is feltételezi senki, hogy az ember úgy működne, mint egy gép. Nem úgy kezdünk el válaszolni a barátunknak, ahogy nem úgy kezdtem el írni én sem, hogy először vettem az S fráziscímként és ebből levezettem a mondat felszíni szerkezetét.
Az ötlet más. Az ötlet az, hogy nem azt modellálja ez a nyelvelmélet, ami az emberi elmében lezajlik. Nem azt feltételezi, hogy az ember a világon a legracionálisabb elme, hanem a célja, a magyarázat szintje itt a nyelv és nyelvtan között húzódik. A különbség az, hogy nem az emberi gondolkodásnak kíván modellt állítani, hanem „csupán” a nyelvtan és nyelv modelljének. Ez a modell viszont már plauzibilis. Helytálló és hihető, hogy a nyelvtan úgy viszonyul a leírandó nyelvhez, hogy vesszük az S címkét és ebből levezetjük a felszíni szerkezetet.
Összefoglaló
A helytállósági, adekvátsági szinteket jártunk körbe. A definiálásuk után egy példát tekintetünk át, ahogy a generatív transzformációs nyelvelmélet megfelel a definiált szinteknek. Példaként és érdekességként. Főként a magyarázat szintjét érintettük, ahol egy általános tévedés és félreértelmezést igyekeztünk kiköszörülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése