Ahogy egy kedves olvasó csipkelődve megjegyezte a minap, lassan statisztika bloggá válik a Számítógépes nyelvészet. Ettől nem kell félni, de tény hogy tudományunkban egyre nagyobb szerepe van a statisztikának, sőt a "hagyományos" nyelvészetben sem mehetünk el mellette. Ez a kis könyv nem ígér mást mint hogy megmutatja hogyan vezethetnek minket félre a statisztika leplébe öltözött jelenségek. Minimális matematikai ismeretek (kb. általános iskolai szint) és közepes angol nyelvtudással követhető az írás és habár önmagában is megáll, legjobban talán mint amolyan motiváló elő- vagy kiegészítő olvasmány szolgálja a tudásra éhes tömegeket.
- Darrell Huff: How to Lie with Statistics
- W.W. Norton & Company, 1993 (első kiadás 1954), Kindle verzió
- 144 oldal
- a kötet megvásárolható a Számítógépes nyelvészet könyvespolcon
"Statistical thinking will one day be as necessary for efficient citizenship as the ability to read and write." H.G.Wells
Wells sokat idézett gondolatára ez a kötet a válasz! Ahogy a leaderben írtam tkp. nincs benne matematika, sőt a statisztika is csak diszkréten a háttérbe húzódva amolyan szürke eminenciás ként szerepel a könyvben. Megvásárlására a Machine Learning in Action könyv előszava vitt rá, ott szimplán megemlíti a szerző hogy bizony ez a statisztika best seller-e... Olvasás közben egyből a fenti idézet jutott eszembe, no meg Belfast és a critical thinking órák. Finoman szólva baromságnak tartottam (mentségemre legyen mondva több csoporttársammal együtt) a critical thinking kurzust amire mint a kontinensről jött, más kultúrában nevelkedett hallgatók nagyon is rászorultunk... Mert hát végig venni hogy egy cikk, tanulmány vagy könyv hogyan érvel, milyen előfeltevésekre utal, milyen nyelvi fordulatokkal teszi mindezt olyan evidensnek tűnik. Egy "rendes bőcsész" meg baromi sokat olvas és vágja ezeket. De tényleg? Hát én fájdalmasan, a saját bőrömön megtanultam hogy nem... Nem árt megállni, jegyzetelni, figyelni a kimondott és kimondatlan előfeltevésekre olvasás közben. Bogarászni a forrásokat, azt hogy milyen környezetbe helyezi a szerző ezeket stb. stb. No ez a könyv erről szól igazán! Ha én lennék a kiadó, lazán rebrandingelném mint Quantitative Critical Thinking Textbook és sokkal megvágnám a nyugati félteke diákjainak zsebét.
A végén kezdem az ismertetést. A tizedik fejezet (How to Talk Back to a Statistic) arra int minket hogy kritikusan viszonyuljunk még a tekintélyes intézetekhez, kutatókhoz és ne fogadjunk el semmit automatikusan. Ehhez természetesen kapunk pár "szabályt" is. Az ezt megelőző kilenc fejezet pedig végigmegy a klasszikus példákon, rossz/megtévesztő minták, bűvészkedés az átlagokkal (medián és átlag keverése) ill. több fejezet is foglalkozik a félrevezető ábrákkal. Erről pedig egy másik klasszikus, Tufte The Visual Display of Quantitative Information c. könyve ugrott be rögtön, milyen szépen kiegészítik egymást ezek!
Rövid könyvről nehéz hosszan írni. Telis-tele van minden fejezet példákkal, az ábrák igazából informatív karikatúrák, az hogy az ötvenes években íródott a mű pedig egy különös atmoszférát kölcsönöz az egésznek (megint egy asszociáció, de hát ez ilyenre sikeredett ez a poszt; a Mad Men - Reklámőrültek sorozat jutott eszembe minden esetben amikor reklámokról szóló történethez értem olvasás közben). Egy eső napon pár óra alatt elolvasható a könyv, az élmény pedig egy életre szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése