Szösszenet - Szakzsargon, avagy értelmezési lehetőségek bölcsészek nélkül

Zoli írásán felbuzdulva, én magam is késztetést éreztem, hogy kiálljak bölcsésztársaim mellett, s felhívjam a figyelmet a funkcionális analfabetizmus egyre terjedő jelenségére. Pedagógus-bölcsész révén sokszor szembesülök a társadalmunkon egyre inkább úrrá levő közönnyel a nyelvi formákkal szemben, amiket a homályosan fogalmazók, két(es) értelmű mondatokat alkalmazók jobbára ki is használnak.

A bölcsész tarisznyás, a bölcsész elvont, a bölcsész csak olvas…. Igen, olvasunk. Ki az, aki nem olvas? Ettől válunk egyedivé? Ili néni bemegy a boltba, leolvassa az árakat, Józsi bácsi kinyitja az újságot, elolvassa a híreket, Julcsi az iskolában elolvassa a megoldandó feladatot. Ám érdemes lenne végig gondolni, hogy mit is takar az olvasás folyamata. Ki, milyen céllal olvas? A bölcsész olvas, értelmez, kontextusba helyez, kritikusan gondolkodik a befogadottakon, tovább gondol, ír róla valamit… Na igen, ebben tényleg semmi nagy ügy nincsen, hiszen Ili néni a boltban szintén értelmezi a kiírt kódot (jelen esetben az árakat), konstatálja, hogy a tej drágább, mint tegnap volt, megállapítja, hogy ez valószínűleg a gazdasági helyzet miatt van (talán hallott is erről a tévében, vagy a szomszédoktól). Miben más, egy bölcsész, mint a hétköznapi olvasó, értelmező? Jobban látja az összefüggéseket, képzettebb? Az orvosok is képzettek…. Miben egyedi a bölcsész? Miért vagyunk mi hasznosak a társadalom számára? Tanítjuk a gyerekeket olvasni, gondolkodni, értelmezni, elemezni? Van valami, amit a nyelv tökéletes ismerete, a nyelvi kódok beazonosítása nélkül sem Ili néni, sem Józsi bácsi, sem a kis Julcsi nem tesz meg, de a bölcsész (lényegétől fogva) megteszi: olvas a sorok között, kódokat értelmez, legyen az nyelvi, képi, vagy auditív. Lássunk egy teljesen hétköznapi példát!

Kezemben az ideális használati utasítás: aprító gép. Világos, hogy aprít, hogy milyen feszültség alatt működik, ez szerepel a doboz oldalán nagy fekete betűkkel, ezt egy laikus is konstatálja. Hogy látja ezt egy bölcsész? Az árkategóriát tekintve az alacsonyabb jövedelemmel (képzettséggel) rendelkező emberek is megengedhetik maguknak, az utasítások nyelvezete számukra is értelmezhető. A szöveg nyelvezete érthető, világos, nem tartalmaz túlzott mértékű szakzsargont (a fali aljzat helyett konnektor szerepel). A szöveg logikusan van felépítve, a beüzemelés lépései lineárisan követik egymást. A mondatok szerkezete egyszerű, nem tartalmaz alárendelő szerkezetet, az utasítások rövidek, tömörek, egyértelműek.

Az iskolában, amikor a diákoknak feladatokat készítünk, ügyelnünk kell az életkornak megfelelő megfogalmazásra, a feladatok nehézségi fokára, a kognitív előismeretekre. Ki, vagy kik teszik ezt meg a felnőttek között? Vajon kik azok, akiknek figyelő szemei a nyelven keresztül a felnőtteket is körül veszik? Kik segítenek a politikusoknak a nyelv által céljaik elérésében? Kik segítenek érthetővé tenni a bonyolultabb nyelvi kódok befogadását? Kik fordítják le a bankok bonyolult világát az eltévedt emberek számára? Kik hívják fel a figyelmet a felnőttekre leselkedő apró-betűkre, bizonytalan mondatszerkezetekre? Ki értené azt a bizonyos használati utasítást, ha a mérnökök által használt szakszavakkal, hosszasan alárendelt mondatokkal, párhuzamos szerkezetekkel lenne tele? Kérek mindenkit, gondolja át ezeket a kérdéseket, s csak aztán kardoskodjanak a bölcsészek számának csökkentése mellett!

Olvasással, szövegértéssel kapcsolatos felmérések, hasznos cikkek az érdeklődők számára: az első pofon A PISA 2000 vizsgálatról, olvasás, mint dekódolási mechanizmus Gósy Mária: A szövegértő olvasás, Péter Adél Orsolya: Az olvasási készség fejlesztése, az olvasás társadalmasodása és az olvasás hiányában társadalom peremére szorultak története Csoma Gyula - Lada László: Az olvasás éve és a funkcionális analfabetizmus, napjainkban aktuális jelenséget vizsgált a PISA 2009-es digitális szövegértéssel kapcsolatos felmérése, melynek eredményei itt olvashatók.