Kalcsó Gyula, a Digitális bölcsészet blog szerzőjének vendégposztja
Az, hogy az utóbbi években a nemzetközi tudományos életben felmerült az igény a különböző bölcsészettudományi területeken használt számítástechnikai eszközök közös kutatására, valamint a közös módszertan kidolgozására, sőt: önálló területté fejlesztésére, nyilván annak köszönhető, hogy a mennyiségi növekedés átcsapott minőségibe. Annyi új eszközt, eljárást, módszert dolgoztak már ki ezen a területen, hogy elkezdett önálló életet élni, és a korábban nyelvészként, irodalmárként, könyvtárosként tevékenykedő kutatók egyre inkább DH-szakembernek számítottak, akik már nem is annyira az eredeti tudományterületük, hanem az új "transzdiszciplína" (l. lejjebb) szakértői lettek. Kialakult a digital humanitiesnek (DH) nevezett terület.