2011. augusztus 29.

Vigyázat(:) plágium!

A felsőoktatás elengedhetetlen velejárója a publikálás. Legyen szó szemináriumi dolgozatról vagy diplomamunkáról mindkét esetben szükséges a szakirodalom áttekintése és használata. Hogyan tehetjük ezt legális módon? Mikor beszélünk plágiumról és hogyan kerülhető ki? Erről lesz szó ebben a cikkben.


Mi az a plágium? Plágiumról akkor beszélünk, ha más szerzők gondolatait, fogalmait, szavait, mondatait használjuk fel anélkül, hogy azt írásunkban jelölnénk. Egy szóval lopásról van szó, más tollával való ékeskedésről. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, minden esetben jelölni kell a szövegben az idézett mondatokat, fogalmakat, gondolatokat. (Plágiumról bővebben itt.)

Az internet terjedésével szinte minden háztartásból elérhetőek a különböző tanulmányok, szakfolyóiratok, melyekkel könnyen visszaélhetnek a kezdő publikálók. Pár kattintással összeollózható egy komplett beadandó, mintha csak napokig könyvtárazott volna az illető. Ez azonban nem csupán az etikának, hanem az oktatási és vizsga szabályzatoknak is ellentmond. Akit plagizáláson érnek alapos büntetésre számíthat. Nem csupán egyetemi tanulmányait veszélyezteti, de büntetőjogi felelősség is terheli. (A releváns jogszabályok itt: Szegedi Tudományegyetem plágium-szabályzata, ELTE plágiumról, Büntető törvénykönyv: HUSZADIK FEJEZET – A SZELLEMI TULAJDON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK.

Szerencsére a plagizálás a megfelelő hivatkozások használatával elkerülhető. A továbbiakban a hivatkozási formák áttekintése mellett, a nyílt források, adatbázisok, szabad felhasználású kép- és videó megosztó oldalakat tekintem át.
Amennyiben szó szerint idézünk valakitől, minden esetben idézőjelet kell használnunk, valamint a forrás dokumentum pontos adatait is fel kell tüntetnünk. Ezt két féle módon tehetjük meg: lábjegyzetben vagy végjegyzetben. A pontos bibliográfiai adatok minden hivatkozás elengedhetetlen kellékei: szerző, cím, megjelenés helye, ideje, kiadó vagy folyóirat neve, oldalszám. A hivatkozási formákat tekintve az Irodalomtörténeti Közlemények 1997-ben megjelent szabályzata az irányadó. Az adatok meghatározott sorrendben és formátumban, meghatározott tagolással követik egymást (lásd még itt).

E rendszer szerint a hivatkozás a következő képpen néz ki:

Szerző: Cím. Kiadó, Megjelenés helye, ideje, oldalszáma.

(A hivatkozási formákról bővebben: Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Osiris kiadó, Budapest, 2005. vagy Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Gondolat kiadó, Budapest, 1996. vagy Majoros Pál: Kutatásmódszertan avagy : Hogyan írjunk könnyen, gyorsan jó diplomamunkát? Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1997.)

Internetes források használatakor ügyeljünk a bemásolt tartalom hosszára (ne használjunk öt sornál hosszabb tartalmat). Minden esetben jelöljük a szerzőt, címet valamint a pontos elérhetőség mellett tüntessük fel a letöltés időpontját is, lévén ebben az esetben dinamikus tartalmakról van szó, tehát elképzelhető, hogy pár hét múlva már nem is lesz elérhető. Itt érkeztünk el az elektronikus források achilles-i pontjához. Az elektronikus források áttekintésekor mindig a megfelelő referenciával bíró oldalakról hivatkozzunk. Ne alkalmazzuk ismeretlen eredetű oldalak tartalmait, hiszen annak valóságtartalma nem ellenőrizhető. Lássunk néhány megbízható portált.

A legismertebb legális videó-megosztó a YouTube e mellett léteznek legális kép megosztók is pl.: Photosynth. Ezek mellett érdemes megemlíteni a különböző internetes adatbázisokat, katalógusokat, melyek nagy segítséget nyújtanak a fiatal publikálóknak, egyetemistáknak és a gyakorló publikálóknak egyaránt. Lássunk néhányat!

Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA), Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa (Matarka), Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriuma Adatbázis (IKER), Neumann ház, Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA), Digitális Irodalmi Akadémia (DIA), Gutenberg – project.

Fentiekben átvettük a plágium mibenlétét, a plagizálás elkerülésének lehetőségeit. Ajánlottam szakirodalmakat, nyílt forrású adatbázisokat, elektronikusan elérhető szöveggyűjteményeket. Kezünkben a kulcs a világ felé, használjuk felelősséggel! Le a plágiummal, hivatkozzunk!


2 megjegyzés:

Istvan Nagykovacsi írta...

Minden szava igaz,
bár én már olyat is láttam, hogy az egyetemeken átesnek a ló túloldalára -- a szemináriumi dogák tartalma helyett azon rugóznak, hogy két vesszővel kevesebb, vagy rövid gondolatjel helyett hosszabb van a hivatkozásban...
Egyébként pedig nem lopok, hanem remixelek:DD

Tolnai Tímea írta...

Remix kapcsán említeném, hogy a dj-k is fizetnek jogdíjat érte ;-)