Néha a teljes technikai arzenál bevetése az ágyúval verébre tipikus esete. A The Economist megmutatta, a hókuszpókusz helyett a józan paraszti ész és a minőségi tartalom egyenes út a növekvő példányszámhoz, valamint az ezzel járó profithoz.
Az írott sajtóban, különösen a nyomtatott lapok esetében, bevett dologgá vált sírni a csökkenő olvasószám és az evvel együtt apadó hirdetési bevételek miatt. Sokan reménykednek abban, hogy az online megjelenés majd valamit visszahoz ebből és szerencsére még hazánkban is költenek a fejlesztésre ilyen téren. A szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban igyekeznek újragondolni a történetmesélést a 21. század nyújtotta keretek között, ennek remek példája a New York Time Snowfall: Tha Avalanche at Tunnel Creek című riportja. Az adatújságírás meghatározó helyei, mint pl. a Guardian Datablog, vagy a Le Monde J'ai du bon data-ja pedig új színt visznek több műfajba is (pl. ismeretterjesztő, tényfeltáró, elemző cikkek).
Az olyan startupok mint a Prismatic és a Circa, azt remélik, hogy ha a sok tartalmat megszűrve és emészthetően juttatják el a fogyasztókhoz, akkor valamilyen módon a tartalomkészítők és a hirdetők között közvetítve pénzt láthatnak majd. Mind az ötlet, mind a megvalósítás zseniális technológiai szempontból. Mindkét cég nagy hangsúlyt fektet a design-ra, ami érthető. Mindketten az iPhone-t célozták meg elsőnek, egyrészt gondolom könnyebb egy zárt rendszerre konzisztens appot készíteni, másrészt talán az Apple fanboyok pénztárcája nagyobb. Mit hagytak ki a dologból? Engem és a többi olvasót!
A The Economist vette magának a fáradtságot és elgondolkodott azon, hogy miképp juttassa el a tartalmait az olvasóihoz. Az eredmény nagyon egyszerű, igazodni kell a felgyorsult élethez, elérhetővé kell tenni a lapot digitálisan, az adott platformra optimalizálva és fel kell készülni arra, hogy sok olyan helyzet akad, amikor fogyasztana tartalmat az olvasó, de nem tud olvasni (pl. vezetés közben, reggel álmosan a buszon, stb.) - ergo audio formátumban is elérhetővé kell tenni. Ja, és egy előfizetéssel minden kütyün elérhető a tartalom, nincs korlátozás! Reggel borotválkozás közben hallgatható, a reggeli mellett olvasható a print verzió, a buszon a mobilon lehet olvasni, séta közben megint hallgatni, este az ágyban tableten folytatni. Bővebben erről a médiablog posztjában érdemes olvasni.
A Snowfall kapcsán idehaza a legtöbb lap rögtön megjegyezte hogy az milyen drága, erre nekik nem futja. Ha nagyon néha felmerül valahol, hogy ideje lenne legalább kipróbálni az adatújságírás technikáit hazánkban is, rögötn annak magas költségeit hozzák fel. Mi lenne, ha nem a Digitalstand nagyon hülye, offline használhatatlan felületét neveznék innovációnak, hanem egyszerűen ügyelnének arra a hazai lapok, hogy fogyasztható is legyen a tartalom amit előállítanak? A felolvasás költsége a hazai piacon minimális, rögzítés pedig akár fapadosan is megoldható. Funkcionális, nem túlötletelt appok normális áron készíthetőek. Nem is értem, a legendásan furfangos, a hiánygazdaságban edződött magyar ész miért nem gondolt ilyen megoldásokra? A lecke annyi, hogy mielőtt elkezdünk gondolkodni azon, hogy a technika mi mindent is tud, használjuk előbb a józan eszünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése