MIközben a magyar ugaron leépítik a humán- és társadalomtudományokat, addig a világ szerencsésebb felén azt láthatjuk, hogy a siker titka pont bennük rejlik. A kontinentális Európában mindenki vakargatja a fejét, ha valaki nem tradícionális háttérrel kerül az IT világába és elterjedt tévhit hogy kell pár jó mérnök, erős sales és marketing csapat, valami kis lean startup izé és veszik majd a terméket mint a cukrot. Érdekes megfigyelni, hogy az igazán sikeres vállalkozásoknál még egy összetevő akad, ez pediglen a bölcsészek.
Kezdjük Marissa Mayer BiblioTech előadásával. Röviden, Mayer a Stanford Symbolic Systems szakán végzett, erről kerül ki a Silicon Valley újítóinak java. A szakot a filozófia tanszék(!) igazgatja, a tantervben a kognitívtudomány, a nyelvészet, a filozófia és a számítástudomány egyenlő arányban jelen az alapozás során, majd lehet szakosodni. Külön érdekesség, hogy itt született meg a HCI mint külön terület. Mayer is kiemeli, hogy különösen hasznosnak bizonyult számára, hogy alapszinten megismerkedett az empirikus adatgyűjtéssel.
Damon Horowitz a Google-nél spéci titulust visel, in-house philosopher és director of engineering egyben. Horowitz egy kiemelkedően sikeres tech karriert hagyott ott, hogy a Stanfordon filozófiából szerezzen PhD fokozatot. Horowitz útja érdekes, hallgató korában kacérkodott a filozófiával, de mivel ott nem igazán találkozhatunk, inkább a konkrét megoldást kínáló mesterséges intelligencia felé indult. Sok sikeres vállalkozás után rájött, a mesterséges intelligencia nagyon behatárolt és nem tud mindent megoldani, ezért visszatért az origóhoz. Horowtiz mára visszatért a technológiához, de úgy látja, alapvetően megváltozott a hozzáállása. Az Aardvark közösségi kereső (social search engine) megalkotását is ezen élménye ihlette.
Ma a big data korában alapvető etikai kérdések is felmerülnek. Horowitz feladata a Google-nél részben az, hogy ezekkel is foglalkozzon.TED előadása rávilágít arra, hogy nem csak az a kérdés hogy mit csinálhatunk meg, hanem hogy meg kell-e tennünk azt amit a technológia lehetővé tesz.
Hamár a big data előjött, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miről is szoktak szólni ezek az adatok. Általában emberekről - felhasználó és/vagy vásárlók néven is ismertek - akik megértésére bizony régóta törekszenek azok a fránya társadalomtudósok. Vassünk egy pillantást a Microsoft Research vagy a Yahoo! Research oldalaira és vegyük észre hogy a (computational) social science, (experimental) economics témák külön projekteket és kutatócsoportokat is megérnek. A data science közösség meghatározó emberei között sok társadalomtudós akad, gondoljunk pl. Drew Conway-ra és John Miles White-ra (az O'Reilly-nél megjelent Machine Learning for Hackers és Bandit Algorithms for Website Optimization siker könyvek szerzői). Mivel általában struktúrálatlan (szöveges) adatokkal dolgoznak a szakik, megnövekedett az igény az ún. data curation iránt. Ezt általában korpusznyelvészek végzik, jó példa erre a Factual.
A Lajtától nyugatra a Stanford Symbolic Systems programja mellett nagy hangsúlyf fektet az interdiszciplinaritásra többek között a CMU (mind a language technology, mind a philosophy, mind pedig a machine learning department) és az MIT Media Lab. Európai példák is akadnak, mint az amszterdami ILLC, a Saarbrücken-i Department of Computational Linguistics and Phonetics, a leuveni mesterséges intelligencia kutatók és a University of Endinburgh-ön a School of Informatics cognitive science képzése. A "sima" bölcsészeten belül is egyre elterjedtebb a digitális bölcsészet (érdemes megnézni Ted Underwood és Scott Weingart blogjait és a THATCamp mozgalom oldalát), a társadalomtudományok körében pedig megjelent a computational social science irányzat.
Nem szabad megfeledkeznünk az adatújságírásról sem. A Guardian Data blog, a New York Times graphics department, a Prismatic és a Circa mind-mind olyan mixet alkot és teremt valami újat, ami lehetetlen lenne a diszciplináris határok átlépése nélkül.
A humán tudományokon nevelkedett szakemberek nem törnek a mérnökök és a üzletitudományok művelőinek babérjaira. Ezzel a kis írással csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy helyük van minden olyan csapatban ami tényleg nagyra tör. Az igazi innováció átlép a bevett határokon, ebben segíthetnek a bölcsészek. Sajnos az angolszász kultúrkörön kívül nem igazán jellemző ez az interdiszciplinaritás, hazánkban pedig különösen elterjedtt a merev, poroszos tudományfelosztás még az amúgy magát haladónak gondoló tech világban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése