Hitelválság és nyelv - avagy miért ne zárjuk be a bölcsészkarokat

A nyelvi relativizmus kérdésében én radikális álláspontot képviselek, röviden szerintem nincs ilyen (vagy jobban mondva a nyelven kívüli dolgok miatt vannak bizonyos jelenségek amik kognitív szinten eltéréseket okozhatnak) de hát ez csak egy vélemény. Viszont megrökönyödve olvastam a hírt hogy Keith Chen viselkedésökonómus szerint azon nyelvek beszélői melyek nem bonyolítják túl a jövőidőt (pl. kínai, de nekem rögtön a magyar jutott eszembe!) sokkal nagyobb megtakarítási hajlandósággal rendelkeznek.

A hírt Lera Boroditsky Twitter feedjében "kaptam". Akik nem ismerik Boroditskyt, azok feltétlenül pótolják ezen hiányosságukat! A neves Stanford-i pszichológus a nyelvi relativizmus egyik legkreatívabb kutatója. A relativizmus egy gyengébb formáját nagyszerűen sikerült alátámasztania, Sex, Syntax and Semantics című tanulmánya pedig egyik kedvenc olvasmányom. Mivel csak műkedvelő vagyok a területen inkább az eredeti cikkekhez irányítanám az olvasót, vagy egy régebbi posztomat ajánlom a témáról (itt és itt), itt röviden csak annyit emelnék ki hogy Boroditsky kísérletei túllépnek a bevett kliséken (pl. a színnevek elemzésén) és eléggé meggyőzően érvelnek amellett hogy anyanyelvünk bizonyos értelemben meghatározza azt hogy miképp látjuk a világot (pl. hogyan tájékozódunk). Nem kell elfogadni persze az állításait, de olyan empirikus keretben próbál meg érvelni ami szimpatikus és gondolkodásra sarkall.

Keith Chen nagy szép címet adott ominózus tanulmányának "The Effect of Language on Economics Behavior: Evidence from Saving Rates, Health Behaviors, and Retirement Assets". Maga a tanulmány szerintem alapvetően rendben van, van benne szexi matek, mindenféle képlettel ami totál meggyőző azok felé akik nem értenek hozzá, akik meg értik bólogatnak szépen. Ezzel nincs semmi bajom, de ne feledjük hogy az okság fogalma (causation hogy szép angol szóval éljek) nem ilyen egyszerű dolog! Én még nem találkoztam statisztikai bevezetővel ami ne említené meg hogy (ha jól emlékszem Dél-Franciaországban) korrelációt találtak a falvak gólyapopulációinak nagysága és a szülések száma között. Akkor a gólya hozza a gyereket?

A hírt közlő cikkben John H. McWhorter kritikája azonban élesebb de szerintem nem is az a kérdés hogy az FTR (future time reference) besorolás helyes-e minden nyelvnek, hanem hogy tekintetbe veszünk-e más tényezőket. A nyelv és a kultúra (a szó legtágabb értelmében) nagyon összefüggő dolog, de ennyire összefüggne a kettő? Tényleg csökkenti a megtakarítási kedvet ha FTR-ben gazdag nyelvet beszélünk? Vegyük az alábbi ábrát a tanulmányból, ami azt mutatja hogy egy-egy országon belül mekkora arányban beszélnek FTR-ben gazdag nyelveket és mekkora a háztartások megtakarítása.

Észt rokonainkra olyan rossz hatással vannak az oroszok hogy csak na, azonban a svájciak majd fele beszél FTR-ben gazdag nyelvet, ergo nyilván a másik fele spórol serényen. Hol vagyunk mi? Másról se hallani a válság óta mint hogy csapnivaló pénzügy kultúránk van, alacsony a megtakarítási hajlandóságunk stb stb. Gondolom az észtekhez hasonlóan nálunk is van egy jelentős FTR-ben gazdag nyelvet beszélő kisebbség. Vagy az van hogy a térség kulturális, geopolitikai, stb öröksége olyan gazdasági szerkezetet és viselkedésformákat alakított ki (no meg olyan életszínvonalat) ami nem teszi lehetővé hogy sok legyen a bankszámlánkon. (Nem mellesleg sokat is iszunk, dohányzunk stb. pedig azt sem kellene, már csak nyelvünk okán sem a tanulmány szerint)

A lényeg szerintem itt nem az hogy valaki próbálkozott valamivel. Sokkal inkább az hogy nem ment oda a tarisznyás bölcsészhez, nem kérdezte meg hogy mi van haver, én ezt és ezt gondolom segíthetnél nekem jobban átlátni a problémát. És ilyen ezer meg egy alkalommal előfordul, sajnos egyre többször. Ezért kérem ne zárjuk be a bölcsészkarokat, a bölcsészek pedig alakítsanak ki magukról olyan képet hogy nyugodtan kérdezhessünk tőlük (magyarán fogják fel hogy azért tartjuk őket hogy legyen kitől kérdezni ilyen ügyben, és értsék meg hogy nem mindenki érti az inherens, hermeneutika, poszt-modern, elkülönböződés és egyéb bűvszavakat).