Szeretjük azt hinni hogy a tudós objektíven csak is az igazságot kutatja, ebben pedig olyan következetes hogy még akár saját magát is feláldozza. Talán éppen ezért hiszünk abban hogy a tudományos tudás kitüntetett, nem csak megbízunk a tudományos eredményekre alapozott termékekben, de manapság már politikai döntések születnek rájuk alapozva, vagy legalábbis hivatkozva. A tudomány mindennapi életünk részévé vált, az iskolákban már egészen kis kortól tanítják, egyre több pénzt költünk (vagy legalábbis érezzük hogy kellene költeni) kutatásra és fejlesztésre. Talán nem árt egy kicsit mögé látni ezeknek a folyamatoknak, elgondolkodni azon hogy mit adhat a tudomány nekünk, mennyire megbízható, mennyire demokratikus minden esetben szakértőért kiáltani. Ez a rövid kis könyv remekül összefoglalja a tudomány filozófiai kérdéseit és megadja a keretet hogy alaposan elgondolkodjunk ezeken a kérdéseken.
- Samir Okasha: Philosophy of Science: A Very Short Introduction
- Oxfor University Press, 2002
- 160 oldal
- a kiadó oldala
A szerző Samir Okasha kiválló tudományfilozófus, szakterülete az általános tudományfilozófia és a biológia filozófiája. Amellett hogy nagyszerű tudós, nagy hírű pedagógus is, ez a rövid kis könyve csak alátámasztja ezt. Nagyon élvezetes stílusban, követhető nyelvezetet használva mutatja be a tudományfilozófiát. A hat fejezet probléma centrikusan mutatja be a főbb kérdéseket: What is science, Scientific reasoning, Explanation in science, Realism and anti-realism about science, Scientific change and scientific revolutions, Philosophical problems in physics, biology and linguistics, Science and its critics.
A problémák kb. egybeesnek a tudományfilozófia történetének alakulásával is, de a történeti példák nem tolakodóak, csupán szemléltető eszközök (Lakatost idézve; a tudománytörténet tudományfilozófia nélkül vak, a tudományfilozófia tudománytörténet nélkül üres). A naiv tudományfelfogás problémáinak bemutatása után nagyon hamar eljut a szerző a tudományos érvelés problémáihoz, melyek ma központi problémák. Ez tkp. az indukció problémája, hogyan lehetséges egyedi, partikuláris megfigyelésekből általános érvényű szabályokat alkotni? Ehhez kapcsolódik annak kérdése hogy az elméletek által befolyásolt észlelés, ill. az elméletek által feltételezett, közvetlenül meg nem figyelhető entitások milyen metafizikai státusszal rendelkeznek (tényleg léteznek, vagy csak elméleti konstrukciók?).
Az elméletek az idő során változnak. Newton fizikája ma is használatban van sok helyen, de a relativitáselmélet és a kvantumfizika az elfogadott, bevett nézet a mai fizikában. De hogyan változnak az elméletek? Folyamatosan növekednek, vagy hirtelen ugrásokkal? Fejlődésnek nevezhetjük a tudomány változását?
A hatodik fejezetben tudománytörténeti példákon keresztül mutatja be a szerző az elméletek mögötti filozófiai kérdéseket. Leibniz és Newton vitája remekül szemlélteti hogy az abszolút térrel már az elmélet megszületésének idején is akadtak problémák, a biológiai rendszerezés pedig megmutatja hogy milyen komoly metafizikai problémákat vet fel az osztályozás. A nyelvi innátizmus kérdése nyilván számunkra a legizgalmasabb kérdés pedig ismeretelméleti kérdéseket is boncolgat.
Az utolsó fejezet már-már Feyerabend szellemében felveti a tudomány határainak kérdését. Mennyire engedjük hogy a tudósok beleszóljanak mindennapi életünkbe, miért áldozzunk irdatlan összegeket alapkutatásokra és különválasztható-e a tudományos igazság keresése annak etikai vetületétől.
A nem bölcsész olvasó talán furcsállni fogja hogy nem kap válaszokat. A filozófia lényege a kérdések feltevése, a problémák körüljárása és nem feltétlenül a kész válaszok megtalálása. De hát életünk során gyakran nem biztos információk alapján döntünk, a gondos mérlegelés azonban sokszor fontos. A tudósnak reflektálnia kell saját munkájára, annak lehetséges, nem-szándékolt következményeivel számolnia kell, de talán a legfontosabb hogy tudnunk kell a ma ünnepelt elméletek holnap akár régi naiv kísérleteknek tűnhetnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése