2011. szeptember 10.

Könyvismertető: Lean Innovation

A lean vállalatszervezési rendszer nem új, a Toyotánál már az 1950-es években bevezették az alapját képző TPS-t (Toyota Production System), ám igazi lendületet Womack és Jones könyvei után kapott (The Machine That Changed the World 1990-ben jelent meg Roos-szal közösen, ill a Lean Thinking 1996-ban) és napjainkban sokan a válság egyik lehetséges átvészelési módjának tartják. A szoftverfejélesztés területén is megjelent a lean filozófia, gyakran az agilis fejlesztéssel összekötve, és ahogyan blogunkon is hírt adtunk róla megjelent a lean startup mozgalom is (erről Vlaskovits Patrick írását ajánljuk blogunkon az ügyfélfejlesztésről, ill. a Patrickkal készített interjúnkat, továbbá a Kockázati tőke blogon írtt válaszait is érdemes elolvasni). A Lean Innovation könyvet azért vettem kézbe mert gondoltam nem árt megtudni hogy a szerintem legkritikusabb szakaszban miképp is lehet használni a módszert, és habár egész jó élmény volt elolvasni ezt a könyvet bevallom nem lettem okosabb (vigyázat, ebben az is benne van hogy én vagyok hülye a könyvhöz).


  • Claus Sehested - Henrik Sonnenberg: Lean Innovation, A Fast Path from Knowledge to Value
  • Springer, 2011
  • 190 oldal
  • a kiadó oldala a könyvhöz



 Nehéz volt megállapítani hogy kiknek szól ez a kötet, hiszen a szerzők minden olyan tudásmunkásnak ajánlják akik részt vesznek az innovációs folyamatban - ezzel nyilván nem kerülünk közelebb a dologhoz. Mivel sokszor hoznak példákat arra hogy miképp érdemes levezényelni egy projektet és gyakran tárgyalják hogy mi a menedzserek dolga egy lean vállalatnál ezért szerintem a szerzők a marketingeseknek engedtek amikor szélesebb rétegeknek ajánlották művüket. Habár az is igaz hogy könnyen olvasható és követhető a könyv, ezért bárki átrághatja magát rajta.

A téma alapján azt gondolhatnánk hogy itt aztán az IT-re összpontosítanak, de minimum a technológiai szektorra. Nekem külön bejött hogy nem ez történt, egy dizájnstúdiót és egy tengeri olajkitermelő cég is rajta van a hagyományos vállalatokat tartalmazó listán ahonnét a szerzők példáikat sorolják. Ugyanakkor sokszor hivatkoznak arra hogy az Apple sikerének a titka hogy az egy termékre jutó innovációs költségei minimálisak. És ez a lean lényege, a lehető legsallangmentesebben végezni a dolgunkat. A felesleges körök leredukálása, az innovációs folyamat során fontos tanulás meggyorsítása, és a zsákutcának bizonyuló kísérletek felismerése és lezárása.

A bajom éppen az hogy ezen túl nem sok dolgot tud meg az ember. Benne van szépen minden ami egy agilis vagy egy sima lean könyvben szokott, külön rész a vizuális tervezésnek stb. És habár a példák (már-már esettanulmányok, csak szétszedve) személetessé teszik a mondandót, igazából az ismert közhelyeket pufogtatják a szerzők. Nekem végig az volt az érzésem hogy egy hosszúra nyúlt Figyelőt olvasok. Érdekes, megkockáztatom izgalmas, de még egy újságban ezt is várom no meg hogy ezek után tudjam hol találok bővebb információt, egy 39.95 eurós könyvnél ez már bosszant.

Nincsenek megjegyzések: